Bő két hónap telt el a legutóbbi szereplésünk óta. Azóta éljük a kis civil életünket, a versenyek szempontjából nyári szüneten vagyunk.
A ralitúra háza táján egyébként nincs ekkora nyugi, lebonyolították a szezon két murvás futamát - a tavalyi évhez hasonlóan ismét nélkülünk.
Valószínűleg az extra igénybevétel és a pluszköltségek miatt, de kategóriánk minden résztvevője hasonlóan döntött: egy darab N/1-es autót sem láthattak a szurkolók Veszprém és Szombathely környékén. A régi ismerősök közül azért páran szerencsét próbáltak: Az A/2 kategóriában Antalffy Gyuriék nyertek mindkét alkalommal, az N/3-ban pedig Szemán Sanyiék küzdöttek a legeredményesebben - bár inkább csak önmaguk és az óra ellen, mivel egyedül képviselték a kategóriát. A viszontagságos versenykilométerek és a két célba érkezés azonban jól jöhet nekik az év végi elszámoláskor.
Az ózdi futam után megérkezett a Premier videóstúdió összeállítása, amelynek segítségével végre kicsit kívülről is láthattuk magunkat. Ebből az összeállításból és saját felvételeinkből jött össze a következő videó:
Mint a felvételből is látszik, az autó a nap végére is egészen üzemképes maradt, az újabb bevetésig csak pár apróságot kell megnézni, elvégezni rajta. Ezeket Imi már intézi.
És akkor ideje az előttünk levő feladatra koncentrálni: Július 30-31-én Szendrő Rali! Tavaly a szezonzáró futam volt Szendrőn. Még szakaszt is nyertünk, harmadikok lettünk, kaptunk szép kupát - miközben a verseny jelentős részét vészvillogózva, hibás üzemanyagszivattyúval tettük meg, az is csoda volt, hogy egyáltalán eljutottunk a célba. Akkor az Edelény - Ládbesenyő - Abod - Galvács - Szendrő úton jelölték ki a két nem túl technikás, ellenben igencsak tempós pályát.
Az idei verseny inkább csak nevében emlékeztet a tavalyira. Változott az időpont, így nem az októberi hűvösre, hanem a nyár közepén várható kánikulára, esetleg heves zivatarokra kell felkészülnünk - főleg gumival. A pályák pedig teljesen másképp alakulnak: Hídvégardó-Viszló és Meszes-Rakaca lesz a repertoárban. A rutinosabbak szinte hazatérnek ezekre az utakra, nekünk viszont ismét üres füzetbe kell jegyzetelnünk. Pár belső felvételt már találtam ezekről a szakaszokról ugyanebben az irányban, amelyek szerint a nagyon szűk és lassú szerpentinek annyira nem jellemzőek, inkább a tempós fordulók, amelyeket pár igazán bátorságpróbás rész is színesít.
A szervezők egyébként egy elég érdekes megoldással kedveskedtek nekünk: a szombat esti parc fermét-t (tehát a zárt parkolót, ahova szombaton beállunk, hogy onnan már csak vasárnap reggel, a verseny rajtja előtt vegyük elő az autót) elköltöztették Hídvégardóba. Így kétségkívül megspórolnak nekünk jó pár kilométer vasárnap reggeli zötykölődést a forgalomban, de mivel a szerviz és a cél jó 30 kilométerrel délebbre, Szendrőn lesz, extra logisztikai kihívást jelent, hogy mindenhol ott lehessünk. Ha minden jól megy, Barna Krisztiánék is indulnak, aztán össze tudunk fogni, ezenkívül Imi hoz néhány otthoni cimborát is, ráadásul a versenyautót ezúttal a kutyával vontatja. Így két utcai autónk és pár segítő kéz is lesz a hétvégére, szóval megoldjuk valahogy.
A mezőnyről egyelőre nehéz érdemben nyilatkozni, hiszen nem tudhatjuk, ki nevez a csoportunkban. Ha teljes lesz a korábbi futamokon összeállt névsor, akkor ismét a dobogó lehet a reális cél. A két kocka Gti-vel elég komoly tempót autóznak, hozzájuk képest lőtávolságon belül maradni is szép teljesítmény lenne, korai még az ő legyűrésükről fogadkoznunk. Aczél András még mindig fekete ló, Ózdon ugyanis már az első szakaszon, a halálkanyarban meghempergette a Suzukit. Összesen egy videó készült róla az esés előtt, abból pedig messzemenő következtetéseket nem nagyon vonhatunk le.
A Suzuki kupa mezőnye is elég közel van hozzánk, de velük szemben nekünk van pár másodperc előnyünk. Ha viszont kicsit elalszunk, mindjárt a nyakunkon vannak. Azért illene nem megtenni nekik ezt a szívességet.
A további információk lassacskán szivárognak versennyel kapcsolatban, ha említésre méltó esemény lesz, mindenképpen naplózom!
