A második többé-kevésbé teljes szezonunk végén érdemes visszatekinteni, pár mondatban értékelni a futamokat. Lassan eljutunk arra a szintre, hogy a rutintalanságra, tanuló fázisra hivatkozni nem nagyon lehet, ugyanakkor azt is korai lenne kijelenteni, hogy egy ütőképes csomaggá állt össze az az ismeret, ami az elmúlt két év alatt ránk ragadt. Azért nem kell szégyenkeznünk, hiszen az év végére felfértünk a kategória dobogójára, nyertünk szakaszokat is, az időeredményekben pedig szépen mérhető volt a fejlődésünk, illetve értékes támpontot kaptunk arra vonatkozólag, hogy milyen hiányosságokon kell még dolgoznunk.

   Kezdjük az elején!

Eger Rally - a leghosszabb nap

   A téli holtszezonban pár apró problémát el kellett hárítanunk, ugyanakkor különösebb tesztelésre, bemelegítésre nem volt alkalmunk. Ráadásul mindjárt a pénteki indulásnál egy műszaki hiba is borzolta az idegeinket. Szerencsére Imi talált rá megfelelő embert és alkatrészt, így időben ott voltunk a szombati rajtnál, az A/2 kategória mezőnyéből mi sem hiányoztunk.

Jellemző kép: Vészvillogóval, de haladunk rendületlenül!

   Vasárnap aztán be kellett látnunk, hogy a hosszú téli álom alaposan kizökkentett bennünket. Az első szakaszon nem nagyon találtuk meg a ritmust, a másodikon pedig a technika is feladni látszott a küzdelmet, az autó fokozatosan egyre erőtlenebb lett. Aztán kiderült, hogy egy-egy újraindítás ideiglenesen megoldja a problémát, tehát nem kellett kiállnunk. Ebben a szellemben küzdöttünk tovább, de a nap fele körül az ékszíjunkat is elveszítettük, onnantól kezdve pedig minden egyes elektronra vigyáznunk kellett, hogy ne merüljön le teljesen az akkumulátorunk a verseny végére. Mint utóbb kiderült, rajtunk kívül legalább ketten küzdöttek még ezzel a problémával.

   Sajnos a tervünk nem sikerült, az utolsó szakaszról kiérve a Suzuki végleg lecövekelt, csak a műszaki mentők segítségével jutottunk vissza Egerbe. Így aztán pontok nélkül, némileg kiábrándultan fejeztük be az egri futamot.

Ózd Rali - visszatérés az N/1 kategóriába

   A szezon nyitányán kiderült, hogy az A/2 kategória igencsak megerősödött, ott önerőből nem sok esélyünk van bármilyen eredményt elérni az igazán A-s autóval támadó versenytársakkal szemben. Ennek megfelelően Imi az eggyel alacsonyabb, de a mi autónk paramétereinek sokkal inkább megfelelő, N/1 kategóriába adta le a nevezést.

Jellemző kép: Sok néző, kellemes napsütés, mi pedig autózunk egy jót!

   A mezőny többé-kevésbé ismerős volt tavalyról, a pályák nemkülönben. Pályafutásunk során először nem kellett teljesen szűz papírra írnunk az itinert, hanem a tavaly már bevált jegyzeteket finomítgattuk. Jót is tett az önbecsülésünknek az ismert környezetben futott verseny, az első, kicsit óvatosabbra vett kör után már egészen tisztességes tempót tudtunk menni. Bár az élmenők sebességét csak óvatosan közelítettük, a kupás Suzukiktól magabiztosan gyorsabban tudtunk haladni. Végül úgy alakult, hogy a harmadik hely lett a miénk Tóth "Répa" Ádám, és Takács András mögött. A bennünket üldöző mezőnyből a nap végére a kupás srácok kiestek, az itt bemutatkozó Aczél András pedig leesett az útról a hírhedt halálkanyarban, de szerencsére sem a legénység, sem az autó nem szerzett komoly sérülést.

Szombathely, Veszprém - nyári szünet

   Ezeket a futamokat a tavalyi évhez hasonlóan ismét kihagytuk a logisztikában és, felkészülésben várható extra nehézségek miatt. Idén is igyekeztünk az aszfaltra koncentrálni. A murvás versenyektől egyébként a teljes géposztályunk távol maradt.

Szendrő - újra aszfalton

   Július végén Szendrő környékén folytattuk az évet, ezúttal a legendás, de számunkra még teljesen ismeretlen szakaszokon. Ennek ellenére sikerült jól feldolgozni a pályákat és versenyképes teljesítményt nyújtanunk. A reggeli szemerkélő esőben még ment az adok-kapok Répáékkal, egy rövid időre még a vezetést is magunkhoz ragadtuk, de később tudtak annyit gyorsulni, amit csak nagy kockázatvállalással kompenzálhattunk volna. Mögöttünk hasonló volt a helyzet, Simon Bálinték a kupás Suzukival csak egyszer csíptek el bennünket, egyébként magabiztosan magunk mögött tartottuk őket. Aczél Andrásék egyelőre tanuló, ismerkedő fázisban autóztak, de becsülettel célba értek.

Jellemző kép: levágós kanyar, kicsit sáros padka, élményautózás

   Mindent összevetve ez a futam volt pályafutásunk legeredményesebbike! A verseny elejétől a végéig jó tempót tudtunk autózni komolyabb kilengések nélkül, az időeredményeink pedig szintén a fejlődést igazolják, 

Vác - be nem váltott ígéret

   A Vác rali elég felemásra sikerült. Megnyertük a szombati prológot, majd az első szakaszon is sikerült erős tempót autózni - egészen a szakasz háromnegyedéig. Ott aztán a kuplung felmondta a szolgálatot. Ez tanulságul is szolgálhat: mivel a legutóbbi ilyen jellegű hiba már nálunk történt, méghozzá 2010-ben Egerben, így a kuplung élettartamáról elég pontos következtetéseket vonhatunk le. 

Jellemző kép: prológ... máshonnan nem nagyon lehetünk ismerősek a váci közönség számára.

   Kiesésünkben az volt az igazán bosszantó, hogy amíg mentünk, nagyjából 10 másodperces előnyt építettünk fel a későbbi győztes Répa - Juice kettőssel szemben. Tehát a végeredmény akár futamgyőzelem is lehetett volna. Végül összesen hárman értek célba az N/1 kategóriában: a második helyen Aczél Andrásék végeztek, harmadikként pedig az első ízben nevezett Magyar Bence - Mohácsi László páros. Rajtuk kívül Simon Bálinték indultak még, de ők nem értek célba, mivel a mi kiesésünk után egy perccel, a szemem láttára elszenvedett kicsúszásuk után az autó futóműve komolyabban megsérült.

Esztergom - megtört a lendület

   A szezon során kialakult jó formánkat nem sikerült továbbvinni, Esztergomban mindjárt az első szakaszon gellert kaptunk egy lassítón és az út menti tisztásra estünk. Már az is szerencse, hogy az autó minimális esztétikai sérüléssel megúszta ezt az esetet, így tovább mehettünk egészen a célig, viszont a jó eredményre esélyünk sem maradt. A baki okozta időveszteség mellett innentől kezdve elég bizonytalanná vált a teljesítményünk, végül csak a negyedik helyet szereztük meg a helyi menő Rábl Tibor, valamint az egyre jobb formát mutató Aczél András és Vigh Levente mögött. Magyar Bencééket is csak defektjük és a szerelés okozta időveszteség miatt előztünk meg.

Jellemző kép: Lapjával csúszunk-mászunk, kicsit kajla karosszériaelemekkel.

   Sajnos sokan nálunk is lényegesen rosszabbul jártak, a közelebbi ismerőseink közül Barna Krisztiánék és Simon Bálinték is nagyot estek, de rajtuk kívül még jó páran hasonlóan zárták a napot. Ennek köszönhetően a tavalyi kedvenc Tardos-Bikolpuszta szakaszt kétszer is törölték, így ott csak egyet mehettünk. Talán az egyetlen szépségtapaszt az jelentette, hogy ott, valamint az utolsó Lábatlan-Bajna szakaszon egyaránt a kategória második idejét jegyezhettük.

Tatabánya - kaotikus szezonzárás

   Az utolsó futamon Aczél Andrásékat kellett volna megvernünk, hogy az év végi második helyet megkaparinthassuk. Úgy alakult, hogy esős napot fogtunk ki, így aztán mindenféle kalandban volt részünk. Volt a repertoárunkban talán túlságosan is óvatosan abszolvált szakasz, megforgás, elágazásban kicsúszás, lassító utáni hajmeresztő pillanat egyaránt, de árokjárás is. Az autó becsületére váljék, hogy mindezt egy nyikkanás nélkül tűrte. Ezalatt Andrásék - szintén temérdek bajjal dacolva - egészen sikeres versenyt futottak, így ők érdemelték ki az év végi ezüstöt. A Versenyt Fábián Ottó nyerte magyar Suzukijával, Rábl Tibort és Tóth-Buzder Gergőt megelőzve, a Suzuki Tehetségkutató Kupa 2011-es bajnoka pedig az ötödik helyen célba érkező Magyar Bence és Mohácsi László lett.
   Bennünket ezúttal pár biztató részeredmény, valamint a kategória év végi harmadik helye vigasztalhatott.

Jellemző kép: Eső, fehér aszfalt, ragasztószalag...

   Összességében kellemes évet zártunk, szinte minden futamon volt olyan momentum, amire jó érzéssel emlékezhetünk vissza. Igazából az élmények időzítése formálja kicsit ellentmondásosra az összbenyomást, ha az esztergomi és tatabányai viszontagságok és bújtatott jó részeredmények után futottuk volna az ózdi és szendrői sikeres versenyt, most mérhetetlenül boldogok lennénk. Sajnos jelen állás szerint azonban ott az a kis tüske, hogy az év végi ezüstről lemaradtunk, de így, egy egységként tekintve a 2011-es évet, nem nagyon lehet okunk panaszra!