Végére értünk a Szendrő-környéki meccsnek, és egészen jó hírekkel szolgálhatok: Sikerült megkaparintanunk a kategória második helyét!

Hasonló történt már velünk korábban is, de van egy hatalmas különbség: ezúttal igazi küzdelemben, végig versenyképes ellenfelek közt, a pályákon nyújtott teljesítményünk alapján fogtunk pozíciót és tartottuk meg egészen a verseny végéig!

De nézzük meg, hogyan is történt mindez:

Szombaton elég borongós napra ébredtünk, a napok óta változó intenzitású, de folyamatos eső nem nagyon akart elállni egész nap. Ennek megfelelően a pályabejárást is vizes utakon intéztük, amire eddig nem nagyon volt példa pályafutásunk során. A körülményekhez képest azért egész becsületesen elvégeztük a napi feladatunkat, mindkét szakaszon tudtunk menni ötször, így a nulláról is egészen részletes itinert hoztunk össze - bár általában csak a verseny alatt derül ki, hogy mennyire stimmel az, amit felírtunk.

Az esti parc fermé-t érdekes módon nem Szendrőn, hanem Hídvégardó belterületén alakították ki. Szóval még szombat este el kellett vinni oda a versenyautót és a másnap reggelre jó választásnak tűnő gumikkal felszerelve beparkolni vele a Gedeon-kúria udvarára. Ez nem tűnt olyan egyszerűnek, végül Imi az elöl esőgumi, hátul Yokohama kombináció mellett döntött.

Vasárnap reggel aztán úgy tűnt, mégsem ez lesz az ideális választás, mivel az eső egész éjjel nem esett. Szerencsére a Barna Rally Team ismét segítségünkre volt, fel is vittek bennünket Hídvégardóba a rajthoz (mi a Hyundai-al csak a szendrői szervizparkig mentünk, hogy az első kör után ott várjon bennünket az ellátmány), és egy elég gyors kerékcserében is partnerek voltak, így 5-10 perc múlva már szárazra való szettel álltunk a rajtnál.

Az első körben először a Hídvégardó - Viszló pályát kellett leküzdenünk. Az itiner egészen pontosnak bizonyult, viszont meglepett a rengeteg levágott kanyar, kijárt padkával és az útra hordott földdel, kaviccsal. Imi pedig úgy gondolta, jobb lesz nekünk is a padkán menni, a taktika pedig egész jól működött. Bár a szakasz végén megint esett - ez pedig kicsit megzavarta a koncentrációnkat -, sikerült egészen közel maradnunk a kategóriát vezető Tóth "Répa" - Juhász "Juice" kettőshöz. Simon Bálinték a kupás Suzukival pár másodperccel mögöttünk végeztek, Aczél András és Romanovits Árpád pedig tisztes távolságban. Aztán hasonló volt a tendencia a második szakaszon is, de ott nekünk sikerült nyernünk! Ez kicsit talán váratlanul jött, mert a rajt előtt több mint egy órát álltunk egy baleset miatt: az egyik Honda tört össze, a legénység is megsérült, aztán amíg a mentő őket látta el és szállította kórházba, addig nem rajtolhattunk. Időközben a pálya felszáradt, aztán valahogy úgy alakult, hogy adtunk pár másodpercet Répáéknak.

A második körre már szinte nyoma sem volt a tegnapi esőnek, Imi pedig elég jó ritmust kapott el Viszlón, így mindjárt javítottunk is pár másodpercet az előző időnkhöz képest. A levágásokat is tökélyre fejlesztette, tehát a belső kerék ment az út mellett a földön, a külső pedig a pálya szinte egyetlen tiszta nyomvonalában. Bár nyernünk nem sikerült, a verseny felénél még mindig tíz másodpercen belül voltunk a vezető pároshoz képest. Aztán Rakacán kicsit túl óvatosra sikerült ez a kör, így a lemaradásunk már komolyabb lett, ráadásul itt Simon Bálinték is megvertek bennünket - szerencsére nem olyan sokkal, hogy a második pozíciónkat veszélyeztessék.

Az utolsó körön a második hely megtartása volt a célunk. Viszlón futottunk egy egész becsületeset, Rakacán pedig a napi legjobb időnk jött össze, így aztán sikeresen megvédtük az ezüstös helyet. Ami a legfontosabb: egészen vállalható lemaradással végeztünk Répáék mögött, érezhetően ez volt az eddigi legerősebb teljesítményünk. Mögöttünk nagyjából ugyanez volt a helyzet, Bálinték hasonló lemaradást gyűjtöttek össze, a hat szakaszból ugyanúgy egyszer kerültek elénk és egyszer maradtak le komolyabban. Mivel ők mindezt magyar, Kupás Suzukival vitték véghez, nekik is jár az elismerés! Szerencsésen célba érkezett a kategóriánk másik két párosa is:a látszólag még mindig tapogatózó Romanovits Árpád negyedik lett, majd  Aczél Andrásék zárták a sort, akik az ózdi esés után most óvatosan, fokról fokra gyorsulva szokják a sportágat. Az időeredmények náluk még nem az igaziak, de mióta versenyzünk, tudom, hogy mekkora meló van abban is, hogy legalább utolsó előttiek legyünk. Nagyjából tavaly év elején jártunk mi hasonló cipőben, szóval nem kizárt, hogy fogunk még velük is meccselni!

És még egy fontos momentum: az autó egy nyikkanás nélkül teljesítette a távot, pár egyáltalán nem létfontosságú csavart kellett párszor meghúzni, illetve arra kellett ügyelnünk, hogy ne legyen nagyon kevés benzin a tankban. Ha ezek teljesültek, máris vígan szaladt a pályákon.

Az A/2-ben Madari Imre Suzukija volt a leggyorsabb, majd a Bencs testvérek és Tajti Árpád - ezúttal fia navigálásával - következett. Barna Krisztiánék végigküzdötték a versenyt technikai zűrökkel, Antalffyék pedig gyakorlatilag egy métert sem tudtak versenyezni, az első rajtban adta meg magát a hajtáslánc.

Következik Vác, augusztus végén. Remélem, hasonló élményekről számolhatok be majd akkor is.