Az Esztergom környékén rendezett - és előző bejegyzésemben kivesézett - forduló után ismét Kelet-Magyarország, egész pontosan a borsodi régió fogadta tárt karokkal a Rali-Túra bajnokságot. Mivel a két verseny időpontja egészen közel állt egymáshoz, talán érdemesebb egy, közös posztban megemlékezni róluk.
Sajnos a közeli időpont a nevezők számán is megmutatkozott: a szokásos szereplők közül néhányan úgy döntöttek, a két verseny közül legalább az egyiket kihagyják. Így aztán mind Barna Krisztián és Pálinkás Bea, mind pedig Magyar Bence és Mohácsi Laci úgy döntött, hogy inkább a Miskolc-környéki hétvégére koncentrál, Szendrőre ezúttal nem adják le a nevezést. Hogy ez volt-e az ideális döntés, az majd a későbbiekben kiderül.
Szendrőre tehát a legkisebb kategória - már ha a finoman szólva is alulreprezentált Trabantokat nem számoljuk - bajnokesélyes résztvevői közül csak Aczél Andris és Imi jött el, valamint megkapták játszópajtásnak Romanovits Árpiékat akikkel idén csak egyszer, Ózdon találkozhattak. A pályák szinte mindenben megegyeztek a két évvel ezelőttiekkel, akkor Imivel mentünk rajtuk, kupát is szereztünk, bár végig szenvedtünk egy műszaki hiba miatt. Tehát Edelény-Abod és Abod-Szendrő volt a repertoár, három körben. Egy apró változtatást azért eszközöltek a szervezők: a második szakasz rajtjának környékét körversennyé alakították, így a cél valamivel közelebb költözött.
Andris és Imi olyan gyors volt, hogy csak hátulnézeti képet találtam róluk...
Szerencsére nem történt különösebb kaland barátainkkal, sőt a komplett mezőny igen gördülékenyen, váratlan eseménytől mentesen teljesítette a távot, gyakorlatilag percre pontosan a kiírt napirend szerint. A tíz pontot végül Andris és Imi érdemelte ki, Árpiékat egy-egy kicsivel sikerült minden szakaszon megverniük, az elsőn kicsit többel, a másodikon épphogy csak. A végeredmény így egy perc körüli előny volt a javukra, de Árpinak sem kell szégyenkeznie: egyenletes teljesítménnyel rukkolt elő, a körgyorsaságin rendre egészen közel autózott Andrisékhoz és azt se feledjük, hogy az ő autójában csak a nyolcszelepes, Magyar Suzuki motor szerénykedik, ami a papírforma szerint mindenképpen jelent némi hátrányt.
Romanovits Árpinak jobban tetszhetett az Abod-Galvács szakasz, ott mindhárom alkalommal csak pár másodperccel maradt le Andriséktól.
Imi beszámolója szerint egy kisebb technikai malőr azért borzolta az idegeiket... A szervizbe érzésre hibátlan autóval érkeztek, úgy nézett ki, hogy nyugodtan pihenhetnek egy kicsit a szerelésre kapott időben. Józsi, a szervizes srác azért mégis elkezdte átnézni a Suzukit, de csak ráérősen, a rend kedvéért. Aztán az idejük vége felé döbbenten tapasztalta, hogy az egyik hátsó futómű erősen lóg, a lengőkar eltörött! A javításra alig maradt idő, de Józsi nagyobb sebességre kapcsolt és a versenyzőpáros asszisztálása mellett villámgyorsan kicserélte a beteg alkatrészt majd az utolsó pillanatban engedte útjukra a srácokat. Hajszálon múlt, de megúszták különösebb késés nélkül a kalandot és folytathatták a versenyt.
Szendrő után alig három héttel már Miskolcon gyülekezett a mezőny. A versenyt fokozott várakozás előzte meg, hiszen Miskolc hagyományosan az egyik leginkább "ralis" város az országban, nézőként, versenyzőként szinte mindenkinek vannak szép élményei a környékről.
Magam is jó párszor jártam a legendás ralipályákon, versenyen életemben először a 2000-es Miskolc Ralin, mindjárt a Bükkszenti gyorsaságin, még elsőéves egyetemistaként. Emlékszem, akkor volt Janikának új a Peugeot 206 WRC, Turi Tomi a Corollával támadt, amíg meg nem hempergette Sajókazán, Szeleczky Tomi pedig a Ford Escort WRC-vel lett végül második. De jóval korábbról is van emlékem erről a szakaszról: valamikor 1986-87 tájékán jártunk arra a családi Trabanttal: a Bükkszentkereszti ÁFÉSZ-üdülőbe tartottunk és a mai napig emlékszem édesanyám halálfélelmére, amit a gyorsasági szakasz útvonalán átélt. Pedig apám már akkor, harmincas évei derekán sem tartozott az ámokfutók közé... Aztán az 1998-as Autó-Motorban olvastam, hogy Turi Tomi ugyanott 85 km/h körüli átlagot ment az Almerával! Már akkor különleges helyet szorított magának a szívemben ez a szakasz és valahol a mai napig valahol ez jelenti számomra a rali eszenciáját. Miskolci egyetemistaként, majd a szintén helyi feleségem kapcsán utcai autóval többször mentem már arrafelé csak úgy, az út öröméért, bár a rendelkezésemre álló kettes Golf, majd Hyundai Accent a rali szempontjából leginkább semmilyennek mondható. Az elmúlt két évben több jó pályán jártunk, sok szép emlékkel gazdagodtunk, de egyszer versenyautóval, versenykörülmények között ide még szeretnék eljönni!
Hogy ennyi személyes kötődés után miért nem voltam ott legalább a pálya szélén? Nos, a babavárás miatt nem is nagyon számítottam rá, hogy utazásra képes állapotban leszünk akkoriban... Mindez pedig olyannyira beigazolódott, hogy a pályabejárás, majd a technikai és gépátvétel ideje alatt mi a kistarcsai kórházban dolgoztunk a családi projekten, minek eredményeképpen 13:00-kor megszületett Major Boglárka! Baba és mama azóta is jól vannak. Én pedig úgy érzem, ez az élmény bőven kárpótolt a ralis téren igencsak ínséges szezonért!
A hosszú, személyes hangvételű bevezető után jöjjenek a tények: a mezőnynek a már említett Bükkszentlászló-Bükkszentkereszt szakasz hosszabbított, rögtön a város határában rajtoló verzióját kellett teljesítenie, valamint a Lyukóbánya-Parasznya útvonalat, mindkettőt háromszor. A versenykiírás ezeken kívül szombat estére salakpályás prológgal, valamint a verseny záró szakaszaként belvárosi szuperspeciállal tette egyértelművé: ha valaki igazán jó versenyen szeretne indulni, az itt megteheti! Ennek megfelelően az Aczél-Major kettős mellett Magyar Bencéék és Barna Krisztiánék is ott tolongtak a rajtnál.
A nézőket pedig újabb csemege csábította: a bükkszenti pályán a túrások mellett az igen népszerű, jelentős részben Ladákkal és igen látványosan vívó BAZ-ralisprint mezőnye is versenyez, sőt az egész ralis ünnep inkább a BAZ ralisprint bükkszenti fordulója köré szerveződött a túra vendégszereplésével, a sprintesek főszervezőjének, Üveges Gábornak az égisze alatt.
A futamot megelőző napokban aztán aggasztó hírek bukkantak fel. Először csak mendemonda, majd közlemény formájában volt hallható, hogy a prológ és a szuperspeciál engedélyeztetése körül volt némi zavar, így azok kimaradnak a programból. A kisebb zúgolódás mellett azért a másik két szakasz még mindig elég komoly kihívást jelentett, így a vasárnapi rajtban joggal remélték az indulók, hogy nem keserű szájízzel térnek haza.
Vasárnap viszont talán pontosan a rajtig tartott ez az optimizmus, ugyanis onnan már nem indulhattak el időben. A bükki szakaszon ugyanis a rajt idejében még nem volt a helyén a személyzet, majd a késés után párszor meg kellett szakítani a versenyt a menetrend szerinti buszok miatt. Szegény suzukisaink így már akkor komoly csúszásban voltak, amikor az autókat még be sem indították. Aztán amikor végre-valahára elrajtolhattak, akkor a Bükkszentlászló-Bükkszentkeresztet csak etapként teljesíthették. Szóval sisak le, itiner maximum önszorgalomból, szigorúan utcai tempó... minimális vigaszt az jelenthetett, hogy így legalább a pályáról tegnap készített bejegyzéseket le tudták ellenőrizni. Erre szükség is volt, hiszen a korábban rajtolók elég komoly felhordásokat varázsoltak a kanyarokba.
Krisztiánt és Beát csak a benzincső elrepedése zavarhatta meg, a kaotikus rendezés nem nagyon... Kifejezetten jó formában versenyezve nyerték meg ezt a fordulót
A második gyorsasági sem az elvárt időben indult, de ott legalább mehettek egy éleset: Krisztiánék igazán elemükben voltak, így 10 másodpercet vertek Andrisékra, míg Bencééket egy elgurult és a pedálok alá kerülő traubis üveg is hátráltatta, erről bővebben a Rallydream blogon be is számolnak.
A traubis időveszteséget ledolgozva, a második helyen ért célba Magyar Bence és Mohácsi Laci
A szerviz és a gyűjtő után kis meglepetés érte a srácokat: a következő rajtot felvitték Bükkszentlászló fölé, hogy ne zavarják a buszforgalmat. Így a pálya 3-4 km-rel rövidebb lett - az igazi sava-borsa viszont így is megmaradt -, a rajthoz vezető út pedig értelemszerűen ennyivel hosszabb. Hogy miért fontos ezt megemlítenem? Nos, csak azért, mert a sebtében összehozott változtatás ellenére nem adtak extra időt a hosszabb összekötő útvonalra, hanem ugyanúgy csak öt perc állt rendelkezésre, mint korábban. A jogos reklamációra pedig a menetleveleket kezelő sportbíró csak annyit mondott: "Versenyzők vagytok, oldjátok meg!" Abba ne menjünk bele, hogyan sikerült a KRESZ-t maradéktalanul betartani, de maradjunk annyiban: a srácok megoldották...
A mért szakaszon pedig ismét Krisztiánék szárnyaltak, ezúttal már Bencéék is elég jól elkapták a fonalat, ráadásul a kicsit széteső Andrist és Imit egy picivel meg is tudták előzni.
Ismét Lyukóbánya következett, Krisztiánék pedig ekkorra már megnyugtató előnyre tettek szert, míg Bence és Andris nem nagyon bírt egymással, minimális volt köztük a különbség.
Az utolsó körre már alkonyatban került sor, így a Bükkszenti szakaszt kivették a programból, hőseinknek már csak egy Lyukóbányát kellett teljesíteniük. Gondolom, ekkor már tényleg azt sem tudták, sírjanak-e vagy nevessenek... Volt már a nap folyamán reggeli hosszú várakozás, délidőben, a gyűjtőben másik hosszú várakozás, aztán napközben még pár rövidebb is. Valamint Bükkszentkeresztet egyszer etapként teljesítették, egyszer rövidítve, most pedig még csak a tájékára sem mentek - hogy az eredeti elképzelés szerinti prológ és városi gyorsasági kihagyásáról ne is beszéljünk! Továbbá állt a verseny már egy pályára tévedt személyautó miatt is, sőt egy busz elhaladása után a széthúzgált gumilassítót elfelejtették visszapakolni, így az a néhány szerencsés, aki közvetlenül a busz áthaladása után rajtolt, teljes gázzal áthajthatott a gumik helyén.
Ilyen előjelek után azért mégis sikerült suzukisainknak egy jót autózniuk az utolsó körben: Andris és Imi végre magára talált és a félhomályban a nappali idejüket sikerült megfutniuk, így minimális hátránnyal értek be Krisztiánáék mögött. Bencéék viszont nem adták könnyen: ők is igen tisztességes eredményt hoztak, így nem csúszott ki kezükből a második hely.
Andrisék ezúttal visszafogottabb teljesítményre voltak képesek, de sok értékes pontot szereztek, így 10 pontos előnnyel vezetik a bajnokságot
Mivel az itinerben nem szerepelt az utolsó szakasz és a verseny célja közötti, rövidített útvonal, a srácok még tettek egy kört az ürességtől kongó szervizben, majd végre beállhattak a célba és a késő esti órákban megkaphatták kupáikat...
Nos, így alakult az első miskolci futam. Számos szervezési hiányossággal, betarthatatlan időtervvel - Bükkszentkereszten ha minden flottul megy, senkit nem kell kiszedni az árokból és nulla idő alatt gurulnak vissza a rajtba a sprintesek, akkor is tizenegy óra alatt megy végig ennyi autó -, de ne feledjük a beváltatlan ígéretként maradt prológot és szuperspeciált, a valahogy elfeledett helyi járatú buszokat sem! Ezek az apró figyelmetlenségek pedig annak rendje és módja szerint meg is bosszulták magukat. Még messze volt a nap vége, amikor világossá vált, hogy komoly a baj, néhányan az első kör után leadták a menetlevelüket és hazamentek - ilyenről korábban nem nagyon hallottam... Állítólag olyan szinten káoszba fulladt a rendezés, hogy a nap felénél a főszervező a központból inkább a sprintesek helyszínére ment, a túrát gyakorlatilag magára hagyva, hogy legalább a sprintnek menjen le értékelhetően a versenye - emiatt maradt ki az a gyorsasági a túra további programjából.
A végeredmény: csalódott versenyzők, sprinteseket szidó túrások, túrásokat szidó sprintesek, "énmegmondtamelőre" illetve "túrára/sprintre többet nem megyek" jellegű hozzászólások mindenhonnan, kellemetlenül feszengő vezetőség szintén mindkét oldalon... És ami a legszomorúbb: egy igazán ígéretes verseny ázsióját sikerült ezekkel lerombolni. Őszintén remélem, hogy a miskolci futam is megkapja a második esélyt - Tatabánya, vagy Vác sem tudta mindjárt elsőre az év versenyét produkálni -, jövőre pedig egy szolid, de színvonalas versennyel bebizonyítják a szervezők, hogy képesek a hibákból értékes tapasztalatokat leszűrni és azokat kamatoztatni. Mert igazán nagy kár lenne, ha annak a bizonyos budai kutyavásárnak a mintájára a miskolci futam is eltűnne a süllyesztőben!
