A blogon elég markánsan látszik egyfajta alkotói válság, ezt nehéz lenne tagadni. A tavalyi szezon vége óta szinte folyamatosan kisebb-nagyobb bizonytalanság jellemezte napjainkat-heteinket, arról pedig lelkesedéssel, élvezettel, valamint hitelesen írni nem nagyon lehet. Volt pár próbálkozásom, amelyeket nyugodtan törölhetek is egy kattintással, mert azóta teljesen másképp alakultak a dolgok.
A Tatabánya Rali után már látható, hogy ilyen-olyan formában megmaradt a kapcsolatunk a sporttal. A Major-Major-Suzuki felállás két mozgalmas év után lekerült a nevezési listáról, de a figyelmesebbek láthatták, hogy a tavalyi formáció legalább kétharmad részében ott volt a pályákon! Természetesen a bejegyzés végére minden a helyére kerül, de menjünk szép sorjában!
Néhány szerep felcserélődött az idei évre...
A becsülettel végigküzdött - döcögősen indult, lendületet vett, majd kissé enerváltan zárult – 2011-es év után láttuk, hogy nem feltétlenül járunk a helyes úton. Az nem is lehet kérdés, hogy a versenyzés rengeteg kitörölhetetlen, szép élményt adott, életünknek a maga nemében egyedülálló szakasza volt az elmúlt időszak. Sokat tanultunk, jókat küzdöttünk, szép és/vagy érdekes tájakon jártunk, ráadásul megismerkedtünk jó néhány hasonló érdeklődésű játszópajtással, akikkel kellemes légkörben töltöttük el hétvégéinket. Ugyanakkor azt láthattuk, hogy ezen a szinten megrekedni nem lenne értelme. Ennyire minimális költségvetéssel, különösebb szerviz és logisztika nélkül menni egy teljes szezonon keresztül egyszerűen nem lehet. Illetve lehet, de be kellett látnunk, hogy ilyenkor a jobb eredményre aligha van esélyünk. Talán érdemesebb lenne kevesebb versenyen, de komolyabb háttérrel indulni.
Végül egyre kevésbé terveztünk teljes szezont. Maximum két-három könnyebben megközelíthető futamot, ahol a pályák is tetszenek, tehát a befektetett eneriga és a cserébe kapott élmény minél kedvezőbb arányszámot ad ki.
Nos, az események folyama elsodorta ezeket a terveket is, meglepő fordulatokat hozva: Úgy alakult, hogy Imi kapott egy elég baráti felkérést a legádázabb ellenfelünktől: beülhet Aczél András mellé navigálni, hogy egyesült erővel vágjanak neki a 2012-es szezonnak és az örök ellenfél fehér Suzukival - Andris előtt Szemán Sanyi küzdött vele az A csoportban, szintén ellenünk - akár a bajnoki címre is esélyük legyen.
Az első közös bevetés Szirákon - a főszereplők utólagos engedelmével azt a képet tettem ide, amin a háttérben én is felbukkanok...
Imi elfogadta a felkérést, így az idei közös, fekete-sárga projektet parkolópályára tettük. Valahol azért hiányérzetem is volt, de ugyanakkor nem is bántam, hogy nekem a dolgok könnyebbik vége jut idén. Gyakorlatilag az éppen aktuális lelkiállapotomnak megfelelően elnézek egy-egy futamra kicsit bandázni, szurkolni. Egy örömteli esemény, az augusztusban várható gyermekáldás miatt egész évben úgysem lettem volna bevethető, így a szűk keresztmetszet mindenképpen én lettem volna.
A legifjabb navigátor - 2030-ra már be is adtuk a licenckérelmet!
A következő meglepő fordulat az autó pályafutásában állt be: Barna Krisztiánék nem készültek el a saját autójukkal, amit még Esztergomban törtek össze elég csúnyán. Az ideiglenes pótlásra pedig a legkézenfekvőbb megoldás az volt, hogy egyesületen belül, Imitől bérlik ki az éppen nem futtatott autót. Így Krisztián és Bea az N/1 kategóriában megy a fekete-sárga Suzukival.
Ezt a két párost az érdeklődők már láthatták is a Tatabánya ralin, a harmadik erőt a kupás Suzukival egyedüliként hajtó Magyar Bence – Mohácsi László kettős jelentette. Sajnos ezúttal csak ők hárman – illetve hatan – alkották az N/1 kategóriát. Valószínűleg sokakat elriasztott a három gyorsasági szakasz, legfőképpen a Tatabányától elég távol fekvő, gumigyilkos Rábaring.
Hogy mi miatt is lett a Tatabánya rali kiemelt futam? Minden bizonnyal az elmaradt Eger rali helyén tátongó űrt próbálta betölteni, a jelentősen megszaporodott létszámú piros rajtszámos, tehát ORB licensszel rendelkező indulót pedig ki kellett szolgálni! Így aztán már szombat délután elindult a hajsza a Rábaringen, ami ugyanott folytatódott vasárnap reggel, végül a klasszikusnak mondható Rugógyári úton és az Oroszlány-Pusztavám szakaszon fejeződött be.
Hivatalosan: Krisztián és Bea
az illendőség szabályai szerint: Bea és Krisztián
A design tavaly óta praktikus okok miatt kicsit változott...
A Rábaringen aztán tulajdonképpen el is dőlt az első hely sorsa: András és Imi szombat este és vasárnap délelőtt egyaránt magabiztosan hozta a kategória legjobb idejét, így fél percnél nagyobb előnnyel érkeztek a Tatabánya környéki szakaszokra. Krisztiánék keze alatt szombaton a Suzuki produkált egy általuk ismeretlen tünetet: mivel ők az A kategóriában szocializálódtak, igazi versenyistállóhoz méltónak csak pár liter benzinnel vágtak neki a szakasznak, nehogy fölösleges túlsúlyt kelljen cipelniük! Viszont így teljesen figyelmen kívül hagyták Imi intelmeit, miszerint fél tank alatt már el-ellöttyen a benzin a szívócső alól, így ha lehet, ne hagyják nagyon kifogyni! A továbbiakban már erre is figyeltek, így szerencsére gond nélkül autózták végig a fennmaradó távot. Bencééknél pedig a szombati szakaszon kissé visszanyalt a fagyi, ugyanis ők péntek este sunyi és alattomos módon le akarták itatni a konkurenciát. Talán túlságosan is elöl jártak a jó példával!
Bence és Laci a tavalyi felállásban az állandóságot képviseli idén.
Innentől kezdve Andrásnak és Iminek csak előnyük megtartására kellett ügyelniük. A másik két formáció eközben késhegyre menő csatát vívott: egymáshoz és Andrásékhoz egészen közeli időket autózva próbáltak fogást találni egymáson, de igazából a nap végéig nem sikerült a dolgot dűlőre vinniük. Az utolsó három szakaszt már ők nyerték meg – az ötödiket bence, a hatodik-hetediket Krisztián -, így a Magyar-Mohácsi kettős lett a második, a Barna-Pálinkás alakulat pedig a harmadik. A kettejük közötti különbség pedig a két hosszú nap után 5 és fél másodpercnél állt meg!
Az első győzelem kapujában - Iminek 600 méter egyenes után integetni is volt ideje.
Közeleg az Ózd rali – már elérhető a versenykiírás -, ami lényegesen kompaktabb, hagyományosan a szombati salakpályás prológból és a vasárnapi hat gyorsaságiból álló verseny lesz. Az említett párosok minden bizonnyal ott is tiszteletüket teszik, de újabb jelentkezőkben is bízhatunk, a kis távolságok, a kevésbé feszített napirend és a kedvelt gyorsasági szakaszok remélhetőleg több párosnak is meghozzák a kedvét!
A kicsi, a nagy, az Artúr és az indián? Vagy a ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső? A tökös, a török az őr és a nő? Esetleg a celebek, a győztesek, Bea és Woody Harrelson? A lényeg: az idei tatabányai dobogósok! Szép volt, fiúk-lányok!
Akiket még mindenképpen szeretnénk megemlíteni: tavalyi-tavalyelőtti játszópajtásaink közül néhányan idén is felbukkantak: Az Antalffy - Vas Borosi kettős a bajnok Suzukit lecserélte és az A/3 kategóriában lett második egy Hondával, közvetlenül utánuk pedig a tavaly ugyancsak tatabányán nagyot autózó Fábián Ottó ért célba egy 1.6-os Suzukival, konyhanyelven szólva egy "Új Swifttel".
Vigh Levente és Tóth-Buzder Gergő is lépett egyet előre, ők az N/2 kategóriában mutatkoztak be egy Honda Civic legénységeként. Másodikak lettek, de szégyenkezniük egyáltalán nem kell! A Rábaringen egy versenytársuk mögött jelentős időveszteséget szenvedtek el, vasárnap pedig több szakaszt is meg tudtak nyerni.
Az utolsó bekezdésben pár szó a saját helyzetemről: Most érzem azt, hogy a rali világa mennyire bensőséges, ahonnan kilépni nem nagyon lehet. Azt már elég hamar tisztáztam magamban, hogy most a ráfordított idő és anyagiak tekintetében is vissza kellene fognom magamat, egyszerűen nem tudom az egész évemet a versenynaptár köré szervezni. Ugyanakkor a kisördög valahol csak ott motoszkált bennem! Nézegettem fél szemmel a navigátort kereső hirdetéseket, végül pedig csak megtalált egy olyan jellegű beugrás, ami minden szempontból a vállalható kategóriában van: a szezon elejére keresett maga mellé valakit egyik ismerősünk, utána már valószínűleg visszakapja régi navigátorát. Szóval alkalmanként Benke József „Doddy” mellett lehet helyem, ráadásul egy igazán komoly kihívást jelentő gépszörnyben, egy hangos, A kategóriás, nagy múltú aszfaltszaggatóban: Trabantban! Ha minden jól megy, már Ózdon!
A szörnyeteg! Ha minden összeáll, Ózdon láthatjátok!
Utóirat: Szép volt, Norbi!
Közvetlenül a poszt élesítése előtt jártunk a WTCC magyar futamán! Feleségemmel, Melindával a helyszínen tomboltuk végig a hungaroringi hétvégét. Bár ő nem lelkesedik jobban az autósportokért, mint ami tőlem átragadt rá az évek során és a baba a pocakban sem könnyíti meg az egész napos pörgést, de becsületesen végigszurkolta az időmérőt és a két futamot! Ennél jobban semmi nem jellemzi, hogy mekkora élményt kaptunk!
Köszönjük Norbinak és Gabinak, valamint az egész Zengő csapatnak! A végeredményhez pedig gratulálunk!
NOOR-BI! NOOR-BI! NOOR-BI!
