Ha az egri futamra csupa baljós előjellel érkeztünk és az egész hétvégés kálváriánk erre vezethető vissza, akkor ózdra nem is várhatunk egyebet, mint örömteli autózást, verőfényes napsütést és csupa-csupa sikerélményt...
Persze nem ilyen egyszerű a dolog, de az tény, hogy tavaly Ózdon futottuk a legjobb versenyünket. Ez még annak ellenére is így van, hogy mindössze a kategóriánk hatodik helyéért járó három pontot sikerült megkaparintanunk. Cserébe viszont sikerült magunkhoz képest sokat fejlődni, egész nap összeszedetten menni és eltölteni egy kellemes hétvégét.
Nézzük hát, hogy mi is vár ránk a május 14-15-i hétvégén!
A verseny:
Az Ózd Rally a ralitúra bajnokság egyik állandó résztvevője, egyike annak a pár futamnak, amelyek leghosszabb ideje színesítik a versenynaptárat. És jelen esetben a színesítik nem csak egy közhelyszerű jelző (és nem is a helyi lakosság összetételére próbáltam szellemesen utalni): a környék pályái igencsak népszerűek, egy viszonylag kis területen változatosan kialakíthatóak. Legtöbbször az OB is ellátogat errefelé a Miskolc Rally keretein belül, bár ami nekünk a versenytáv, az nekik inkább csak egy hosszabb szakasz szokott lenni.
Idén szinte pontosan a tavalyi útvonal vár ránk: a királdi körgyorsasági és az Ózd-Sáta szakasz. Pár apró különbség azért lesz: a sátai gyorsasági elejéből tavalyhoz képest levágtak pár kilométert, így kimarad belőle az Ózd határában lévő visszafordítós elágazás. Ezt inkább a BMW-vel vagy Ladával csapató kollégák fájlalhatják, a mi kis lendületből, íven vezetendő Suzukink inkább a pálya többi részén érzi jól magát. A kis módosításnak köszönhetően a város felől könnyebben elérhetőek a szakaszok, így aztán a reggeli és délutáni hosszú etapot idén nem kell megtennünk. Egyébként szép tájakat kellett végigjárnunk, de a verseny hevében inkább a minimális üresjáratnak fogunk örülni.
A körgyorsaságis lebonyolítást tavalyról már ismerjük: nagyjából négy perc egy kör, két kört kell mennünk, így durván 30 másodpercenként követik majd egymást az autók. Tavaly szerencsénk volt: az addigi szorgalmas pontgyűjtögetésünk miatt elég előkelő rajtszámot kaptunk. Ennek megfelelően pont belerajtoltattak bennünket a kategóriaváltásba, így sem előttünk, sem mögöttünk nem járt senki, akivel konfrontálódhattunk volna. Jelenleg viszont egyetlen pontunk sincs, így várhatóan eléggé hátrasorolnak bennünket. Ennek pedig az lehet a következménye, hogy a top Suzukik közé kerülünk, akik alanyi jogon lényegesen gyorsabbak nálunk.
Erre a problémára talán az lenne a megoldás, ha az N/1 kategóriában indulnánk. Igazából a technikai felkészültségünk alapján ott lenne a helyünk, csak valahogy belecsöppentünk az A/2-be, aztán ott ragadtunk. Ez a döntés egyébként Imié és van még pár napja arra, hogy meghozza.
A felkészülés:
Talán a legfontosabb: pár kisebb - de a zavartalan működést gátló - hibát Imiék kijavítottak az autón. Beállították a gyújtást, az elmászott alapjáratot, valamint cserélték a szigeteléseket az áramtalanító körül, mivel eddig rejtélyes körülmények között elveszett pár volt arrafelé.
Mivel a versenyközpont és a szerviz aránylag közel lesz egymáshoz, ismét a szendrői versenytaktikát vesszük elő: a Hyundai lesz a szervizautó is, aztán a reggeli rajt előtt szépen beálluk a szervizbe, majd visszaballagunk a versenyautóért. Tegnap sikerült szállást is intéznem, így valószínűleg nem ezen a kis reggeli sétán fog múlni a fittségünk. Eredetileg egyébként miskolci, rokoni alapon kapott szállásban gondolkoztunk, de nagyjából a benzinköltség értékében adnak egy szobát két személynek - és szerdától ismét drágább lesz a benzin... Szóval inkább az ózdi kollégium kényelme mellett döntöttünk.
A pályabejárárás szerencsére nem lesz nagyon szoros: elég kevés kilométert és elég közeli utakon kell letréningeznünk. Ami pedig óriási segítség:tavaly már versenyeztünk ugyanott, ugyanabban az irányban! Ezt a kis előnyt különösen azért várom fokozott érdeklődéssel, mert eddigi bő éves pályafutásunk során minden szakasz új volt, mindig totál üres lapokat kezdtünk a spirálfüzetben, aztán pedig csak a versenyen derült ki, hogy sikerült-e jól felmérni a körülményeket. Sokat segít még, hogy temérdek belsőkamerás videó született tavaly, így egészen pontos képet kaphatunk arról, hogy a többiek hogyan oldották meg a feladatot.
A tavalyi itiner egyébként elég jól sikerült, ezért már le is fénymásoltam, hogy annak alapján készíthessük el az ideit.
A logisztikai rész még alakul, eddig úgy néz ki, hogy Imi szombat reggel, lábon hozza az autót. Ha addig sikerül egy-két lelkes segítőt beszerveznie, akkor elvontatják valamiféle arra alkalmas járgánnyal, ugyanis időközben sporttársi üzletet kötött Dávid Ádámmal és megvette a kutyát, amivel tavaly év elején szállította a Suzukit. Én pedig Miskolcról támadok, újdonsült apósomtól és anyósomtól, esetleg vasárnapra a helyszínre invitálom a sógorom kis családját is, hogy megint legyen pár emberke a pálya mellett, aki kifejezetten nekünk szurkol!
Természetesen elég sok tényező húzhatja keresztül a számításainkat, de a dolgok jelen állása szerint mi ott leszünk Ózdon. Gyertek Ti is minél többen!
