Immár a zárófutam előzetesét írom. Lassanként megint csak eltelt egy év - legalább is a technikai sportok szempontjából érdekes része. Több másik versenysorozat idei szezonja már véget ért, nálunk is egyre kevesebb számolgatni való van a bajnokságok végeredményét illetően. Sajnos valamivel rövidebb a nevezési lista is a megszokottnál, ami szintén arra utal, hogy a mezőny lassan közeledik a téli álom időszakához!
A téli álom előtt viszont még megejtjük az utolsó találkozónkat, méghozzá Tatabánya környékén, egészen pontosan az Oroszlány-Pusztavám, és a Tatabánya-Környebánya (alias Rugógyári út) szakaszokon, az október 22-23-i hétvégén.
A pályák valamennyire ismerősek lehetnek, tavaly ugyanitt futottuk az első igazi versenyünket - már ha nem számítjuk az egri, 5 kilométeres bemutatkozást. Akkor elég vegyes végeredménnyel zártunk: egyrészt kifejezetten lassú tempót sikerült produkálni kezdő voltunk, tapasztalatlanságunk és a csúszó-mászó, elmelegedő gumik miatt. Másrészt viszont a kategóriánkban ritka nagy dögvész pusztított, így a második helyre kocogtunk be. Ha jól emlékszem, Szemán Sanyiék kiálltak, Tajti Árpádék azu árokban hagytak vagy három percet, Antalffy Gyuriék pedig az AC hibájával küszködtek. Mi pedig a teknős taktikájával megelőztük a nyuszikat és a második legnagyobb kupa (majdnem répát írtam, de valaki még félreértené...) a miénk lett!
Ami változik tavalyhoz képest: leginkább az útirány. Illetve ebben nem vagyok teljesen biztos. Mivel az Ezerjó Kupa mezőnyével párhuzamosan versenyzünk, a szervezők feladatát bonyolítja a két bajnokság zavartalan, párhuzamos lebonyolítása. Emiatt pedig a versenykiírás és a legfrissebb információk között módosult pár dolog. Minden bizonnyal így tavalyhoz - és a kiíráshoz képest - fordított pályán megyünk, de az sem lepne meg, ha csak az időbeosztás módosulna, az irány nem.
Igazából nincs akkora jelentősége ennek: a környék domborzata viszonylag sík, szóval nem várható az, hogy amit eddig hegyi felfutónak ismertünk, az idén egy vérfagyasztó, lejtős bátorságpróbaként vár bennünket. A tavalyi itinerünk megvan még, de azt illik fenntartásokkal kezelni, mert eléggé fogalmatlanok voltunk még, amikor írtuk.
Egy "régi" fotó...
Az autó legutóbb egészen derekasan helytállt, zokszó nélkül viselte még azt is, hogy az első szakaszon egy elég terjedelmes teherautógumit odébb löktünk az orrával és felhasaltunk egy kisebb földhalomra. Az összes tennivaló ebből a bakiból adódott: a leszakadt, elveszett majd megkerült karosszériaelemet pár terjedelmes, de azért esztétikus csavarral visszaapplikáltam, ugyanakkor a lökhárító elég stabilnak bizonyult, így azt változatlanul hagytam. Még némi tisztogatásra, a guminyomok és pár régebbi reklám eltüntetésére lesz szükség. Ja, és egy navigátorlámpára, hátha ránk alkonyodik...
A bajnokság jelenleg a következőképpen áll: Répáék ugyebár már jó előre megnyerték a kategóriát, de utánuk elég komoly tumultust hoztunk össze, Aczél Andrásék 20, mi 19, Takács Andrásék pedig 18 ponttal foglaljuk el a 2-3-4. helyeket.
Ebből a trióból rajtunk kívül Aczél Andrásék jönnek még Tatabányára, köztünk gyakorlatilag az dönt, hogy sikerül-e egymást megvernünk. Magasabb szintű matematikát igényel viszont az az eshetőség, ha úgy verjük egymást, hogy az első két helyet valaki más halássza el: ekkor már nem elég simán Aczélék előtt végeznünk, minimum két pontot kell hoznunk rajtuk!
És ki lehet az, aki előttünk végez? Nos, elsősorban a legutóbbi győztes Rábl Tibor, ő így már 20 pont birtokosa lenne, tehát vele szemben is kell legalább egy pontot szereznünk, gyakorlatilag nem eshetünk ki.
Magyar Bence és Mohácsi Laci szintén tíz ponttal áll, matematikailag ők is esélyesek arra, hogy elénk kerüljenek. Közhely ugyan, de a raliban pedig tényleg bármi megtörténhet. Ha kiesünk, nekik már csupán nyerniük kell...
Szerepel a nevezési listán még Fábián Ottó is, ő legjobb tudomásom szerint egy kupás Swifttel indul, de például a legutóbbi Szilveszter Ralin éppen ő lepte meg a mezőnyt a hóban futott előkelő abszolút időeredményekkel, így jogosan tarthatunk tőlük.
A Tóth-Buzder Gergő -Vigh Levente páros is régi ismerősünk, majd kiderül, hogyan bírunk egymással. A pontok tekintetében náluk az a helyzet, hogy eddigi eredményeiket fordított szereposztásban szerezték, így most a nulláról kezdik a gyűjtögetést.
A legokosabb talán az lesz, ha nem nagyon vesződünk az esélyek latolgatásával. A helyzet elég komoly ahhoz, hogy mi nagy erőnkkel készüljünk és igyekezzünk mindent beleadni. Akkor pedig nagy baj nem lehet, ha pedig számunkra kedvezőtlenül alakul az év végi elszámolás, akkor is elmondhatjuk azt, hogy mi mindent megtettünk.
A program a szombati adminisztratív átvétellel kezdődik, vasárnap estefelé pedig remélhetőleg már túl is leszünk mindenen. Ha valaki szeretné a túra mezőnyét - idén utoljára - együtt látni, akkor ne szalassza el a Tatabánya Ralit!
