Nos, már túl is vagyunk rajta. Sajnos kifejezetten hamar sikerült átesni ezen a bemutatkozáson: az első szakasz végétől úgy 2 km-re a kuplungunk megadta magát, így aztán ki is álltunk. Versenykörülmények között mentünk nagyjából 5 km-t, azok közül is az utolsón már inkább az autó viselkedésére figyeltünk, mint a pálya minél gyorsabb leküzdésére.

A hiba szinte minden előjel nélkül lépett fel. A rajt után mindkettőnknél elmúlt a versenydrukk, én a magam részéről egyre inkább megbarátkoztam az itiner olvasásával, kezdtem biztonságosan és kényelmesen érezni magamat a kocsiban, egyre inkább tetszett az egész helyzet. Imi is kezdte felvenni a ritmust. Volt egy kis sodródásunk, amit magabiztosan kivédett, majd szépen átfűzte az autót az első épített lassítón is. Már szinte fel sem néztem az itinerből, csak három-négy kanyaronként, inkább az ülésen keresztül érzékeltem, hogy éppen hol is járunk, amikor először elment az erő a kocsiból. Akkor még magára talált, de a következő lassító előtti visszakapcsolásnál már nem sikerült olyan sebességfokozatot találni, amelyikben elindult volna. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindez éppen az elágazásnál történt, így könnyedén ki tudtunk gurulni biztonságos területre. A motoháztetőt már csak a rend kedvéért nyitottuk fel, sajnos elég egyértelmű volt, hogy nem 10 perc alatt összedrótozható a hiba.

Ami a legbosszantóbb ebben az egészben, az az, hogy semmilyen időeredményünk nincs. Inkább döglöttünk volna be a gyorsasági után, vagy a másik elején, csak legalább az első fotocellánál összemérhettük volna magunkat a kategóriatársakkal. Hát, ez sem adatott meg nekünk.

Sikerült továbbá csalódást okoznunk az összes családtagnak, barátnak, ismerősnek, akik valahol a következő gyorsaságin vártak bennünket. Már a verseny előtt is szempont volt az, hogy lehetőleg ne a kör végére menjenek, mert esetleg nem jutunk el odáig. Arra talán egyikünk sem gondolt, hogy a kör feléig sem jutunk el.

Ez úton is szeretném megköszönni mindenkinek a szurkolást! Alapvetően elegánsabb lett volna a kocsiból odainteni, odavillantani. Ígérjük, hogy előbb-utóbb arra is sort kerítünk!

Továbbá köszönet illeti a szervizcsapatot is: Szegények épp csak elfoglalták a helyüket és kiterítették a szerelőponyvát, amikor ment a hívás, hogy szedelőzködjenek, és guruljanak el értünk. Az elágazásnak köszönhetően nem kellett megvárniuk a verseny végét, így bár egy kis kerülőt kellett tenniük, de gyorsan ott voltak, és a Suzukit hamar visszajuttatták Egerbe.

Nos, ennyit a dolgok szomorú oldaláról! Hamarosan összefoglalom a pozitív tapasztalatainkat is, illetve annak az időszaknak a történéseit, amikor még résztvevői voltunk ennek a rendezvénynek.