Ha jól emlékszem, a 2009-es év vége felé fodult elő legutóbb olyan, hogy nem jelentem meg ilyen-olyan formában egy aszfaltos túrafutamon. Az elmúlt két évben a murvát következetesen kerültük, de a kemény talajon mindig elindultunk, idén pedig az idénynyitó Tatabányára csak odahúzott a szívem. Mindezekkel ellentétben a legutóbbi, ózdi futam egy az egyben kimaradt. Illetve - és erre utal a cím is -, otthonról azért a lehetőségekhez mérten követtem az eseményeket. Ebben sokat segített Imi telefonos bejelentkezése a szervizparkokból, valamint a többé-kevésbé élő eredményközlő oldal folyamatos fürkészése.
Az elmúlt években az egyik kedvencünk volt ez a verseny, első évben már egész vállalhatóan mentünk, majd az ismert pályákon másodszorra nekifutva ismét kellemeset autóztunk.
Az idei útvonal nagyjából megegyezett az általunk megismerttel. Ismét a Királdi körgyorsasági és az Ózd-Sáta szakasz jelentett kihívást, de hogy a törzsvendégek se unják őket, ezúttal megfordították az irányt. Így elmaradt a több kilométeres összekötő autózás a Sáta-Borsodbóta-Sajómercse közötti lankákon, valamint a körgyorsasági pár kilométerrel hosszabb lett. Szóval minden adott volt egy pörgős, élvezetes versenyhez.
Hogyan szerepeltek ismerőseink?
Az N/1 kategóriában a tatabányán egymásra talált trió kiegészült a pár éve alkalmanként, inkább Ózd és Szendrő környékén felbukkanó Romanovits Árpáddal, valamint Pádár Alfréddal, aki pár éve már elég komoly tapasztalatra tett szert Suzukival és Hondával. Alfi pedig megmutatta, hogy ezt a tapasztalatot nem nagyon kezdte ki az idő. Óvatosan kezdett, majd keze-lába egyre jobban bemelegedett, végül az összes szakaszt megnyerve vihette haza a legnagyobb kupát.
A Pádár - Holtner kettős halad az első hely felé
Aczél Andris és Imi a második helyre betonozták be magukat: ahogy kezdték elveszteni a csatlakozást Alfihoz képest, úgy építettek ki egész biztonságos előnyt Barna Krisztiánék előtt. Az utolsó szakaszon már igazán biztonsági autózást mutattak be, így a célban megérdemelten fogadták Aczél Józsi bácsi gratulációját a második helyért - és diszkrét leb*szását az utolsó körben nyújtott, szemtelenül óvatos autózásért.
Ilyen az, amikor valaki a saját autóját üldözi - a körgyorsasági egyik szépsége
Krisztián és Bea kétszer tudott második időt autózni, a többi esetben pedig stabilan autóztak a harmadik helyen. A nap végén is ebben a pozícióban zártak. Ezúttal Magyar Bencéék nem tudták őket igazán szorongatni. Az sajnos nem derült ki, hogy ez az autók, esetleg a két legénység közötti különbségnek mennyire tudható be, Bencéék ugyanis már az első körben elvittek egy lassítót. Mindezt ráadásul olyan balszerencsésen tették, hogy a Suzuki első futóműve elég komoly ütést kapott, az esztétikai kárról nem is beszélve. Szerencsére Józsi - Aczél Andrisék szervizese - sikeresen elvégzett egy gyorsbeavatkozást, így ha nem is lézeres, de legalább egy jancsimadzag-alapú futóműbeállítás után tovább tudtak menni. Ráadásul a negyedik hely mellett a Suzuki Tehetségkutató Kupa első helyét is elnyerték Romanovits Árpiék előtt, akik a Suzukik sorát zárva teljesítették a futamot.
A Magyar-Mohácsi kettős itt már túl volt a kalandokon és a gyorsszervizen
Az utolsó gyorsasági céljában természetesen megvolt az oda-vissza gratuláció, majd ismét kéz a kézben, vagyis konvojban vonultak be az ózdi célba - sportszerűségből jó példát mutatva. Egy apró érdekesség: a két verseny után a kategória 100 százalékos a célba érések tekintetében, tehát minden rajthoz álló minden versenykilométert sikeresen teljesített!
A kelet-magyarországio futamoknak lassan állandó résztvevői, Romanovits Árpádék
Folytatás következik Esztergomban, július elején.
