"Még kint van a völgyben a túra mezőnye,
még durrog a Lancer a jobb 5 előtt..."
Nos, először is bocsánatot kérek a fent leírt agymenésért... Ha minden kedves olvasó túltette rajta magát, akkor tovább is léphetünk a valóban hasznos információkhoz:
Viszontagságos hétvégén vagyunk túl, a kategória negyedik helyét sikerült megszereznünk. Nem éppen ez volt a célunk, de annak fényében, ahogy a versenyünk indult és ahogy pár közelebbi ismerősünk járt, egészen elfogadható eredmény.
Kezdeném a többiek problémáival: Barna Krisztiánék nagyot estek, sajnos az autó siralmas állapotban van, Krisztián kezét törte, Bea is összeszedett pár kék-zöld foltot. Reméljük, minél hamarabb túlteszik magukat a történteket, innen is jobbulást nekik!
Simon Bálinték szinte méterre ugyanott estek el, pletyka szintjén azt is hallhattuk, hogy egyik Suzuki ráesett a másikra, de szerencsére nem így történt. Viszont a következő körben Nagy Varga Géza a fekete Lada VFTS-el telibe verte az ott veszteglő kupás Suzukit! Érthetetlen, hogy mit kerestek egy beláthatatlan kanyar külső ívén, ráadásul egy olyan ponton, ahol ketten is elestek! A versenyzők próbáltak is rávenni mindenkit arra, hogy legalább a másik oldalra ráncigálják át őket, de a pályabírótól a rescue-ig senki nem tartotta ezt fontosnak. Aztán persze mégis megtették, de ehhez kellett a harmadik csattanás is! Így aztán náluk is lényegesen csökkent annak az esélye, hogy a Suzuki még hadrafogható lesz a közeljövőben.
Mi megúsztuk a történetet egy lassító elsokallásával, majd ennek folyományaként az út melletti tisztáson találtuk magunkat egy méretes buszgumi társaságában. Több szempontból is hatalmas szerencsénk volt! Egyrészt elég sok néző volt ott, akik gyorsan és szakszerűen az útra segítettek bennünket, köszönet érte! Továbbá sem fa, sem árok, de még egy nyamvadt KRESZ-tábla sem keresztezte utunkat, a gumit pedig szépen megfogta a kartervédő. Sehol nem akadtunk le, szépen, végig kerékkel lefelé csúsztunk ki. Így az autóban nulla-közeli anyagi kár keletkezett, csak az oldaláról hagytunk el egy műanyag elemet, de még az is meglett a verseny után. Tovább tudtunk menni, de akkor már úgy tűnt, erőből nem előzhetünk meg senkit.
Annak, hogy nem nagyon tudtunk előrébb lépni, több oka is volt: egyrészt a baki után nem nagyon sikerült visszatalálni a helyes útra, az összes lassító féktávja kicsit esetlegessé vált. Ugyanakkor kifejezetten jól mentek a többiek! Aczél Andrással a verseny vége felé sem nagyon bírtunk, ment az adok-kapok, de 2-3 másodpercnél többet nem tudtunk rajtuk hozni egyszer sem. Vigh Leventéék pedig szorosan követték őket, egyedül Magyar Bencéék álltak meg egyszer a szakaszon belül kereket cserélni, így végül ők mögénk kerültek a végelszámolásban. Rábl Tibor pedig visszaszokásképpen szépen csendben megnyerte a kategóriánkat.
Az N/1 hetedik résztvevői, dr. Tornyai Ricárd és Demeter J. Szilárd pedig kicsit más okból, de már szombaton búcsúzott: A Suzuki dél körül egyik percről a másikra járóképtelen lett, a gépátvételre már kötélvégen érkeztek, végül pedig nem vállalták be az éjféli határidővel engedélyezett váltócserét és haza-visszautat.
Hamarosan gyűjtök képeket, videókat és jelentkezem a részletes beszámolóval.
