Lassan, de biztosan átrendeződött az írásaim tematikája, mostanában elsősorban az N/1 kategória összefoglalói játsszák itt a főszerepet. Mivel egyre ritkábban tudok személyesen is ott legyeskedni a történések körül, sajnos óhatatlanul egyre kevésbé érzem magamban a vágyat, hogy kiírjam magamból az élményeket. Most végre adtak egy kis extra löketet az időközben megérkező versenyzői videók, valamint az egyik állandó szereplő, Barna Krisztián érdeklődése.
Térjünk hát vissza a közszolgálatisághoz, hiszen a túrás mezőny ismét összejött egy kergetőzésre, ezúttal a pár éve még Esztergom, azóta Nyergesújfalu-Lábatlan, de a médiában leginkább Garmin Rali néven szereplő futamon.
Ha már ilyen szépen és egyértelműen belőttem, hogy merre is járunk, következzenek a tények! Kedvenc kategóriánkat jelen esetben az idei évre kialakult kemény mag képviselte: Az Aczél András - Major Imre, a Barna Krisztián - Pálinkás Beáta és a Magyar Bence - Mohácsi László kettős. Bence már kesergett a viszonylag gyér érdeklődésen egy sort a Rallyedream blogon, de gondolom, a többiek is örültek volna még pár kategóriatársnak, hogy ne csak a kupák és a magasabb pontszámok elosztása legyen a tét, hanem komolyabban kelljen vívni a helyezésekért.
Korábban a személyes érintettség okán szerepelt a fekete Suzuki képe elsőként a posztokban, ezúttal máshogy érdemelte ki!
Tavaly ugyanitt valóságos roncsderbi alakult ki. Mi csak egy lassítót bontottunk le, de például Barna Krisztiánék és Simon Bálinték Suzukija komolyan leamortizálódott és pár felsőbb kategóriás kolléga sem úszta meg. Akkor a kora őszbe oltott kánikula várt bennünket, idén viszont abszolút értékben is kánikula, olvadt aszfalt, csúszós-mászós utak, melegedő gumik adták fel a leckét a résztvevőknek. No meg két - de legalább másfél - új pálya: az Őrisáp-Bajna második fele tavaly is szerepelt , a Máriahalom-Szomor szakasz viszont teljesen új volt.
Az első kör eseményeinél rögtön ki is tekintek az eggyel magasabb kategóriába, mivel többször említett barátaink, Tóth-Buzder Gergő és Vigh Levente nem mindennapi kálváriát jártak meg. A kupás Suzukival eltöltött években megszokott, sajátos felállást, miszerint felváltva ülnek a kormány mögé, most sem változtatták meg. Ezúttal Gergő volt a soros pilóta, de mivel a Hondával ő még nem kötött szorosabb barátságot, pénteken elvitte egy tesztkörre. Sajnos ez a kiruccanás eredményezett némi lakatolni valót az autók... Így a szombati nap a pályabejárás, az adminisztrációk és a versenyre való felkészülés helyett abból állt, hogy Gergő egy ismerősükkel pályát írt, míg Levente az autót próbálta versenyképes állapotba hozni. Ez a feszített tempó aztán vasárnap megbosszulta magát, mindjárt az első gyorsaságin egy elég látványos bukást mutattak be a srácok. A szomorú eredmény: a legalább dupla bukfenc után az autó teljesen harcképtelen és jelen állás szerint nem is hozható helyre. Viszont a biztonsági rendszer jól vizsgázott: a srácoknak az ijedtségen és a csalódottságon kívül semmi bajuk nem esett, úgyhogy őszintén remélem, hogy még láthatjuk őket!
Andris és Imi erősen kezdett, de végül meg kellett elégedniük a második hellyel
Suzukisaink közül Aczél Andris és Imi kezdett a legerősebben, míg Magyar Bencéék kicsit indiszponáltak voltak eleinte, Krisztián és Bea pedig egy árokba csúszást is bemutattak az első szakasz egyik trükkös kanyarjában. Szerencsére megúszták fél perci időveszteséggel, de gond nélkül tovább tudtak menni. De még hogy! A második-harmadik körben sokat gyorsultak önmagukhoz képest (vagy a közelben lakó Bea ismert pár átvágást az erdőn keresztül?), így a verseny közepe táján átvették a vezetést és a célig nem is adták ki a kezükből!
Andris és Imi erre a formajavulásra nem tudtak érdemben válaszolni, ráadásul a nagy sietségben a negyedik gyorsaságin volt egy megforgásuk is, így be kellett érniük a második hellyel. Bence és Laci pedig fokozatosan magukra találva és magukhoz képest egy-egy kicsit javulva hozták be a harmadik helyre a hazai gyártású Suzukit.
Magyar Bencéék ezúttal nem tudták a GTI Suzukikat riogatni, de a szurkolók szeretete kárpótolhatja őket!
Így esett, hogy míg a tavalyi-tavalyelőtti felállásban egyszer sem sikerült kategóriát nyernünk, idén Andrisnak navigálva Imi, majd Krisztián kezei között a fekete-sárga Suzuki is végrehajtotta ezt a barvúrt - bár az autó talán nem most esett át a tűzkeresztségen, ha jól tudom, Nyilas Andris néhány éve már sikerre vitte.
Egy másik régi ismerősünk viszont pont nélkül, de egyáltalán nem lógó orral távozott a versenyről: Antalffy Gyuri az A/3 kategória egyik nagy esélyeseként érkezett ide, szombaton annak rendje és módja szerint átestek a kötelező körökön, le is parkolták az autót a parc fermé-be, de éjjel jött a riasztás: Gyuri feleségénél megindult a szülés. Így aztán amíg az többiek az aszfalton kergetőztek, az Antalffy család bővült egy fővel, megszületett legifjabb Gyurika! Ha jó húsz év múlva egy ki tudja mivel hajtott és ki tudja, milyen szabályok szerint épült versenyautón a "legifj. Antalffy Gy." nevet olvassátok, akkor ne feledjétek, hogy egy harmadik generációs autóversenyző család legifjabb sarjának szárnypróbálgatásainak lehettek tanúi! Ez úton is gratulálok és sok boldog pillanatot kívánok az egész családnak!
A verseny mérlege: A széria Suzukik kategóriája továbbra is őrzi 100%-os célba érkezési arányát, ami szép teljesítmény! A bajnokságot Andris és Imi vezeti 26 ponttal a 22 pontos Krisztiánék és a 19 ponttal álló Bencéék előtt. Folytatás következik Szendrőn, majd Miskolc körül, bár az is előfordulhat hogy a két borsodi verseny közül hőseink csak az egyiket, az augusztus végén esedékes Miskolc Ralit látogatják meg.
A kitartóbb olvasók ajándéka pedig két videó:
Barna Krisztián - Pálinkás Beáta 0:55-nél szerepel a kicsúszás, később szinte szabad szemmel látható a formajavulás.
Aczél András - Major Imre A második helyezett mutatvány sem tűnik szemre annyira lassúnak.
