Tegnap sikerült bejárnom a környéket. Első körben arra koncentráltam, hogy a pénteken Imi számára is esedékes úton érkezzek Tatabányára, így neki is tudok némi támpontot adni. Végül is inkább én tévedjek el most, mint majd ő a versenyautót vontatva pénteken.
Azért is csak most sikerült beszámolót írnom, mert délelőtt Iminek rajzoltam mindenféle magyarázó ábrákat, meg a tapasztalataimat próbáltam szavakba önteni, hogy elküldjem neki.
A helyszínen megkerestem a versenyközpontot, a gépátvátel helyszínét és a pályákat. A legutóbbi bejelentkezésnél írtam, hogy a google műholdképe, az RTE.hu térképszerű kiadványai és Duen videós pályaajánlója jelenti a támpontokat, amelyek alapján felkeresem a szakaszok leendő rajtjait. Büszkén jelenthetem, hogy megtaláltam őket! Szerencsére minden szükséges információ fel volt festve az aszfaltra, tehát már most pontosan lehetett látni, hogy hol lesz a rajt, a cél, az időbeíró állomások és a különböző lassítók, kitérők. Viszont az első pár lassító elég érdekesen sikerült: jól látható, hogy először felfestették őket ellentétes irányban, majd azt lehúzgálták és berajzolták ugyanoda helyesen is.
Az első szakasz Tatabánya ipari parkjában indul, az ottani viszonylag széles, fehér aszfalttal borított utakon kell cikáznunk egy bő kilométert, ott leginkább fehér aszfalttal borított kereszteződéseken át vezet az út. Ezt követi maga a rugógyári út, ami valóban a rugógyárhoz vezet. Dimbes-dombos tájon kell áthámoznunk magunkat egy-másfél, majd kétsávos úton. A második szakasz hasonlóan alakul, annyi különbséggel, hogy oroszlány után az ipari park egy telephely bejárata előtti kitérőre korlátozódik. Továbbá itt az út valamivel szélesebb és jobb állapotú.
Ezek a pályák az egriekhez képest - illetve írhatnék kelet-magyarországit is - valamivel egyszerűbb vonalvezetésűek, így tempósabbak. Illetve nem biztos, hogy sokkal tempósabbak lesznek, mivel aránylag sok lassítót helyeztek el a rendezők, valamint szinte minden alkalmat megragadtak arra, hogy az út vonalvezetéséről letérítsenek bennünket, legyen szó akár buszmegállóról, akár egy nagyobb kereszteződésről. Ezzel odáig elmentek, hogy egy illegális szemétlerakóba is beterelnek bennünket valahol Oroszlány után. Tegnap este ott nekem fél redőnyön, kilapított narancsosdobozon meg egyéb érdekességeken kellett átkelnem, látszik a videós pályaajánlón, hogy Duen is egészen lelassít azon a részen. Remélem, azért a verseny idejére ezt a kis szépséghibát orvosolják - vagy talán Vujity Tvrtko olvassa ezt a bejegyzést és kivezényli a Napló stábját, hogy örökbe fogadja és felszámolja ezt a szemétdombot...
A rendezőség egyébként dicséretet érdemel, mert olyat is láttam, hogy a kifejezetten ramaty minőségű utat a napokban helyrepofozták a tiszteletünkre. Olyannyira friss volt a javítás, hogy a kátyúkból kilapátolt törmelék még ott volt kis kupacokban az út mellett.
Ez a benyomás a kátyúzással kapcsolatban egyébként előrevetíti azt a véleményemet, hogy az utak állapota meglehetősen jó, nem kell a Tarnaszentmária után, vagy Egerbocs előtt megismert körülményekre számítanunk. Mondjuk soha nem értettem, hogy miért kell mindenféle kráteres holdbéli tájakon rendezni a legtöbb versenyt. Szerencsére itt ezzel nem nagyon lesz probléma, a pályák döntő többségén nemhogy kátyú, de korábbi javítás sem sok van. Viszont több ponton szép fehér az aszfalt, szóval ha esik egy kis eső - márpedig ez az előrejelzések szerint könnyen megtörténhet -, akkor csúszni fog.
Az Eger utáni beszámolóban írtam, hogy a gumiválasztásunk elég érdekesre sikerült. Volt, aki irigyelte a Michelin-eket és volt, aki csak a fejét csóválta, amikr meglátta őket. Sajnos az utóbbi csapat volt a népesebb, ráadásul az összes tapasztalt pilóta közéjük tartozott. Egyszerűen az a gumi oda túl puha volt. Mármint nem úgy volt puha, ahogy az utcai kocsin szokott lenni, ha sokáig nem ellenőrizzük a benzinkútnál, hanem az anyaga volt puha. Így pedig a hosszú pályák végefelé már amiatt kellett (volna) aggódnunk, hogy nagyon elmelegedik, ellágyul, aztán valamelyik kátyú, vagy kihordott kő kicsípi az oldalát, aztán defekttel kell végigjönnünk, vagy meg kell állnunk szerelni. Nos, itt sem hosszú pálya, sem durva kátyú nem lesz, így talán szerencsével járunk.
A technikai háttérről leginkább Imi tudna mesélni, szóval ha az ebben a fejezetben leírtak nem fednék a valóságot, azt majd ő helyesbíti a hozzászólásával.
Igazából az autón túl sok változás nem történt, a futómű, motor és egyéb berendezések nem sok versenykilométert futottak a legutóbbi átvizsgálás óta - szám szerint ötöt. Viszont a kuplungot sikerült kicserélni, bekerült egy Valeo javítószett a hajtásláncba. Ha pedig már a kocsi az emelőn volt, a rend kedvéért ismét szemrevételezték az előbb említett részeket. Volt egy olyan lehetőség, hogy szinter kuplungot kap a kocsi, de ezt közös egyetértésben elvetettük később. Ellene szólt egyrészt az ára, ami durván 40.000 forint, és ez csak az átalakítás, tehát ehhez egy jó állapotú kuplungtárcsa a kiindulási alap, ráadásul ezzel a megoldással elvesztené azt a tulajdonságát, hogy lehet csúsztatni. Ez nemcsak kényelmetlen a városi forgalomban, de félő, hogy a féltengelyek sem vennék jó néven, ha hirtelen, egyben kapnák meg az összes nyomatékot. Az pedig nem hiányzik senkinek, hogy legközelebb meg féltengelytörés miatt álljunk ki. Aztán ha oda is beszereljük a versenyalkatrészt, akkor valami más lesz a leggyengébb láncszem, így hamar egy olyan spirálban találhatjuk magunkat, ahonnan nincs visszaút. Maradt hát az utcai alkatrész, legfeljebb kicsit sűrűbben kell ellenőrizni.
A hétvége menetrendje a tervek szerint így alakul:
Pénteken Imi elindul otthonról a szerelvénnyel és meg sem áll Tatabányáig. (Na jó, szerintem meg fog állni párszor...) Ott keres valamilyen biztonságos helyet a versenyautónak, majd az utcaival körülnéz ő is. Aztán jön hozzánk, Budapestre.
Szombaton reggel indulunk átvenni az itinert, aztán bejárjuk a pályákat. Egerben ezt úgy oldottuk meg, hogy a verseny útvonalát háromszor megtettük, de itt földrajzilag máshogy helyezkednek el a szakaszok, ezért talán egyszerűbb és gyorsabb lesz, ha először teljesen feldolgozzuk az egyik pályát, majd a másikat. Ezt még addig eldöntjük - mint ahogy azt is, hogy melyikünk autójával csináljuk ezt az egészet. Közben adminisztratív átvétel, gépátvétel, estefelé pedig a versenykocsi mehet a parkolóba, mi pedig vissza Budapestre. Ott gyorsan összeütünk egy jelentősebb adag slambucot, átírom az itinert, így végére is értünk a napi teendőknek.
Vasárnap pedig kezdődik az éles bevetés! Valamikor hajnalban találkozunk a szervizcsapattal, aztán megyünk a versenykocsiért. A szervizesek elfoglalják helyüket a szervizparkban, mi pedig elfoglaljuk helyünket a versenyautóban, aztán rajtolhatunk is!
A továbbiakat pedig igyekszünk az itiner szerint megoldani...
