Lassan két hét telt el legutóbbi bejegyzésem óta. Időközben sikerült is néhány szálat elvarrnunk a Szendrőre való felkészüléssel kapcsolatban.
Először is: beszereztünk további két Yokohamát. Ózdon elöl a keményebb, hátul a puha verziót használtuk, de az októberi hidegben talán célszerűbb lenne előre is a puhákat felrakni. Így aztán péntek reggel átvettem még két puhát, aztán le is szállítottam. imi még a napokban felnire húzatja őket, aztán remélhetőleg egy huzamosabb időre el leszünk látva gumikkal.
A régebben már sok izgalmat előidéző elektronikai probléma az ózdi parc fermé-ben megint előjött - hatalmas szerencse, hogy csak a verseny után, amikor a végleges eredmény tudatában mindenki vihette haza a versenyautóját. Szombaton Péter éppen arra járt, így feltárta a hibát. Végül is egy csatlakozót kicsit alulméreteztek, aztán a melegedéstől elkezdett olvadni a burkolat, így aztán meglazult. Most egy határozott mozdulattal odacsavaroztam a kábelt a helyére, így már nem melegszik. Reméljük, a megoldás tartósnak bizonyul.
Péterhez visszatérve: a verseny utáni napokban párjával, Edinával együtt Írország felé veszi az irányt, hogy egy darabig ott próbáljanak boldogulni. Mivel útjuk nem kevés szervezést igényel, ráadásul elég komoly horderejű ahhoz, hogy az egész családot végiglátogasság még mielőtt felkerekednének, a vasárnapi szervizelés már nem nagyon fér bele az időrendjükbe. Így aztán megint két személyes ralicsapatként jelenünk meg. Ami könnyíti a helyzetünket Ózdhoz képest: ezúttal a szervizterület és a parc fermé várhatóan elég közel lesz egymáshoz, így a pályabejáró Hyundai Accent lesz a "szervizbuszunk".
A nevezésünket már elfogadták, a kocsi is rajtkész állapotban van, szóval szombat reggel ismét felgyorsulnak az események.
Most, amikor ezeket a sorokat leírom, még nem látható a nevezési lista. Ha megjelenik, pár szóban azt is méltatom.
