Mivel az egész út során nem nagyon sikerült az internethez férkőzniük, Imi első bejelentkezése az útról csak Győrből érkezett - amikor már hazafelé tartottak. Így aztán az élménybeszámoló nem valós időben, hanem visszatekintésszerűen várható. Első nekifutásra annyit ki tudtam szedni belőlük, hogy a verseny pénteki első és negyedik szakaszát látogatták meg. A pályák nagyon szűkek, viszont az ingyenesen használható táborhelyek szemeteszsákkal, mobil WC-vel is fel voltak szerelve, tehát legközelebb érdemes lenne az MNASZ néhány magas pozícióban ülő tagját is elvinni szétnézni. Lenne mit tanulniuk.
A gyári versenyzők pedig tényleg profik. Szinte nulla időt hagynak bent a pályán, padlógázzal közlekednek, ahol csak lehet. Viszont a Pirelli tehetségkutató programján indult fiatalok igazi elmebeteg módjára, lapjával estek be a legtöbb kanyarba, így aztán a közönségből mindenki megkapta azt, amit szeret.
Magyarjaink közül Érdi Tibiéket látták, őket is csak a második körben - az elsőt a mezőny fele után kivették a programból -, ahol azért látszott, hogy nem ott és nem akkor akarják megnyerni a versenyt, inkább a túlélés a céljuk. Ez viszont semmit nem von le az érdemeikből, hiszen a második nap során már igazán szép részeredményeket értek el, a 10. gyorsaságin például kategóriájuk ötödik, az abszolút értékelés tizenhatodik idejét futották meg - mindezt egy majdnem 50 kilométer hosszú gyorsaságin! A versenyt pedig tisztességgel végigküzdve az abszolút értékelés 33., kategóriájuk 16. helyén fejezték be. Megérdemlik a gratulációt!
Ha ideje engedi, Imi vagy Péter talán többet is ír a kint látottakról, én pedig közzéteszem.
