Suzuki, Imi, Zoli, rallytúra, satöbbi...

Holnap véget ér a nyári szünetünk, mivel kezdetét veszi az Ózd Rali.

Végre egy aszfaltos futam, amelyet ezúttal nem az ország ellenkező végében rendeznek meg, hanem a keleti régióban! Így valamivel kisebb logisztikai kihívást jelent a szereplésünk. Iminek nem kell háromszáz kilométert és Budapest-átkelést abszolválnia a versenyautóval, én pedig összeköthetem az utat menyasszonyom családjának meglátogatásával Miskolcon.

Ennyit a felkészülés személyes részéről, jöjjenek a tények:
Az ellenfelek névsora ismertté vált számunkra. A szerdán nyilvánosságra került információk szerint minden eddiginél népesebb lesz a kategóriánk: kilenc páros adta le nevezését az A/2 géposztályban! Jelen lesznek eddig ismert ellenfeleink - kivéve a bajnokságot már megnyerő Nyilas Andrást -, valamint átruccan hozzánk az eddig az N/1 kategóriában bravúrosan versenyző Tóth Kálmán, sőt tiszteletét teszi Barna Krisztián is, aki onnan lehet ismerős, hogy mi is az ő egyesületének színeiben versenyzünk. Rajtuk kívül néhány számunkra kevésbé ismerős névvel is találkozhatunk a listán. A helyezésekért folytatott harcban tehát az eddigieknél is nehezebb dolgunk lesz! Talán a legokosabb taktika az lenne, hogy az ismert ellenfelekhez mérjük teljesítményünket, ugyanis hozzájuk képest el tudjuk magunkat helyezni a rangsorban. Továbbá ismét a biztonságos, pontos autózásra kell törekednünk, valamint a pályák pontos feldolgozására. Szóval gyűljön csak az a versenytapasztalat!

Megérkezett Imi beszámolója a múlt heti útjukról:

Nos, az első pár napot talán ki is hagyhatom, az első napok "egyhangú" sátorozással, fürdőzéssel teltek, a Rallyval kapcsolatos dolgok csütörtökön kezdődtek...

Délben indultunk el Speyer mellől Trierbe. Természetesen azért már csütörtökön, hogy még este bemehessünk az egyik gyorsasági szakaszra, és reggel ott ébredjünk, a verseny mellett.
Előtte persze adódott pár bonyodalom, szeretett Vanette szervizkocsink akksija nem bírta Peti autóelektromossági okosságait (220V-os átalakító, stb.) és reggel nem indult.... Megpróbáltuk betolni, de a jó kis 2.3-as dízel motor kompressziója ellen 5-en kevesen voltunk....
Ezúon nagy köszönet a Speyer-i szörfklub egyik tagjának aki segítőkészen odaállt mellénk Audi TT kupéjával, és bikakábellel beindíthattuk a Vanette Cargót!
Bizony, a német egy segítőkész népség, bár ennek a manusnak a szájában hátul szépen csillogó aranyfoga erősen oroszos gyökerekre engedett következtetni.
Lényeg, hogy elindultunk Trierbe, de előtte még átmentünk Luxemburgba megtankolni a kocsit. Az ok egyszerű, Luxemburgban a gázolaj jóval olcsóbb (literenként kb 20 centtel) mint Németországban.

Mivel az egész út során nem nagyon sikerült az internethez férkőzniük, Imi első bejelentkezése az útról csak Győrből érkezett - amikor már hazafelé tartottak. Így aztán az élménybeszámoló nem valós időben, hanem visszatekintésszerűen várható. Első nekifutásra annyit ki tudtam szedni belőlük, hogy a verseny pénteki első és negyedik szakaszát látogatták meg. A pályák nagyon szűkek, viszont az ingyenesen használható táborhelyek szemeteszsákkal, mobil WC-vel is fel voltak szerelve, tehát legközelebb érdemes lenne az MNASZ néhány magas pozícióban ülő tagját is elvinni szétnézni. Lenne mit tanulniuk.

A gyári versenyzők pedig tényleg profik. Szinte nulla időt hagynak bent a pályán, padlógázzal közlekednek, ahol csak lehet. Viszont a Pirelli tehetségkutató programján indult fiatalok igazi elmebeteg módjára, lapjával estek be a legtöbb kanyarba, így aztán a közönségből mindenki megkapta azt, amit szeret.

Magyarjaink közül Érdi Tibiéket látták, őket is csak a második körben - az elsőt a mezőny fele után kivették a programból -, ahol azért látszott, hogy nem ott és nem akkor akarják megnyerni a versenyt, inkább a túlélés a céljuk. Ez viszont semmit nem von le az érdemeikből, hiszen a második nap során már igazán szép részeredményeket értek el, a 10. gyorsaságin például kategóriájuk ötödik, az abszolút értékelés tizenhatodik idejét futották meg - mindezt egy majdnem 50 kilométer hosszú gyorsaságin! A versenyt pedig tisztességgel végigküzdve az abszolút értékelés 33., kategóriájuk 16. helyén fejezték be. Megérdemlik a gratulációt!

Ha ideje engedi, Imi vagy Péter talán többet is ír a kint látottakról, én pedig közzéteszem.

Tegnap délután a Németországba tartó csapat útnak indult. A kora esti órákban beugrottak hozzám Budapesten pár apróságért - műsorfüzet a ralira, GPS, stb. -, aztán nyakukba vették az autópályát.

Egyelőre nincs hír róluk, de nagyjából mostanára érhettek célba. A további beszámolók nagyban függnek attól, hogy mennyire lesz Wi-Fi lefedettség útjuk során. Azért reménykedem, hogy tudok bővebben írni a hét folyamán.

Az Ózd Ralira az autó már többé-kevésbé készen van. Különösebb felújítást, nagyszervizt nem kapott, a legfontosabb feladat az új gumik csatasorba állítása, de a hozzájuk rendelt felniknél még szükség lesz egy apró korrekcióra, hogy gond nélkül használhassuk őket. Ha ezt a szálat Imi elvarrja a kirándulás és a verseny közötti héten, akkor elvileg rajtkészek leszünk.

... és ezzel véget ér a felkészülési időszakunk is. Bár a felkészülésit nyugodtan írhattam volna idézőjelben is. Voltak ugyan ambíciózus terveink, de valami mindegyiket kersztülhúzta.

Ott volt először is a már elmített BAZ-Ralisprintes próbálkozásunk, ami a szervezők részéről lett lefújva. Az okokat nem nagyon ismerjük, biztosan nem véletlenül alaklut így. Az ugyanakkorra kitűzött eljegyzésemről viszont így Imi sem hiányzott.

A következő ralisprintes hétvége pedig éppen tegnap ért véget, és a változatosság kedvéért onnan is hiányoztunk. Ezúttal munkahelyi elfoglaltság játszotta a főszerepet: Imi volt az egyetlen hadrafogható ember a pizzériában, így a teljes hétvégén húzta az igát - én pedig otthon, a szülői ház körüli teendőkbe segítettem be az ő és apánk távollétében.

A legkomolyabb ráhangolódás viszont jövő héten kezdődik: Péter szervizfőnökünk, Imre pilótánk és néhány barátjuk hamarosan bepattan a szervizbuszba, majd meg sem állnak Trier-ig, ahol a Rali VB soron következő futamát rendezik. Na jó, azért megállnak itt-ott egy kis fürdőzésre, városnézésre, de a végcél mindenképpen a verseny lesz! Hogy erről a tanulmányi kirándulásról mennyire sikerül naprakész információkat szerezni, az egyelőre talány, de azért valamilyen úton-módon igyekszem becsempészni ide némi élménybeszámolót.

Sziasztok!

Ez a hétvége eléggé felemásan sikerült.

Egyrész a BAZ-ralisprinten nem sikerült bemutatkoznunk. Imi leadta a nevezést, de akkor már tudtuk, hogy vendég-navigátorral fog menni. Erről minkettőnknek az volt a véleménye, hogy igazából neki van több dolga az autóban, neki kell többet fejlődnie. Szóval én majd szépen megülöm az eljegyzésemet, ő pedig közben diszkréten eloson pályabejárni és gépátvátelre. Vasárnap pedig - miután a nagy esemény alkoholgőze már nem lebeg körülöttem - kiállok valamelyik kanyarba, aztán kívülről is megnézem, hogy mutat munkásságunk a pálya széléről nézve.

A gyakorlatban viszont másképp alakultak a dolgok. A beugrós navigátor - Dávid Ádám lett volna, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a kocsi felkészítésében - sajnos nem nagyon tudott elszabadulni a hétvégére. Aztán kiderült, hogy maga a verseny is elmarad. Nem tudjuk, mi miatt történt így. Valószínűleg sokaknak szerzett volna emlékezetes perceket, ezekkel a sporttársakal őszintén együttérzünk és reméljük, hogy a legközelebbi verseny alkalmából mi is ott leszünk és kergetőzünk egy jót!
Szóval maga a futam több okból is kútba esett. Viszont az eljegyzés jól sikerült. A sógorék lakását ünneplőbe öltöztettük, aztán összegyűltek a számunkra legfontosabbak, a családtagjaink. A leendő após ünnepélyes, meghatódott tekintettel bízta lányát a gondjaimra, majd a gyűrű is a helyére került. Mindenki jól érezte magát, finom volt az ebéd, nemkülönben a süteményfélék, az itókák hatását pedig még mindig érzem. (Ha emiatt valahol elejtettem volna egy-egy helyesírási hibát, azért elnézéseteket kérem.) A résztvevők is jól érezték magukat, és Imi sem hiányzott közülük!

Így viszont a szappanoperába illő előzmények után megvásárolt, majd ünnepélyes keretek között átvett és hazaszállított Yokohamákkal még mindig nem sikerült egy métert sem mennünk, miközben kategóriatársaink holnap reggel már a második murvás versenyüket futják távollétünkben.

Azért igyekszünk úgy intézni, hogy a borsodi futamok előtt még legyen alkalmunk egy kicsit tesztelni, a két-három verseny alatt szerzett tapasztalatokat a helyére rakni.

A Veszprémben induló Nyilas-Szemán-Antalffy különítménynek pedig azt kívánjuk, hogy problémamentes, jóízű autózást hozzon a holnapi nap, a végén pedig győzzön a legjobbik!

Mostanában eléggé megritkultak a bejegyzéseim. Ez nem is annyira meglepő annak fényében, hogy jelenleg kicsit szabadságoltuk magunkat. Persze nem a munkahelyi kötelezettségeinket sumákoljuk el, Imi és Péter szervizfőnökünk gőzerővel szállítja a pizzákat, én pedig nem kevésbé fáradhatatlanul húzom a igát a telekommunikációban.

Karrierünk terén viszont már egy bő hónapja nem történt semmi érdemleges. A két murvás futamot ezúttal kihagyjuk, Szombathely már le is zajlott nélkülünk, de Veszprémben sem valószínű, hogy tiszteletünket tesszük. Legközelebbi éles bevetésünk az augusztus végén esedékes Ózd-Rali lesz.

Szombathelyen egyébként igencsak családias lehetett a hangulat a kategóriánkban: csupán három páros jelent meg a rajtnál. A videók, képek tanúsága szerint az időjárás nem könnyítette meg a dolgukat, de végül mindhárom alakulat szerencsésen célba is ért. Antallfyék győztek - úgy tűnik, ezúttal az autójuk is jó partner volt a száguldáshoz -, ezzel átvették tőlünk a pontversenyben a harmadik helyet, Nyilasék a második pozícióért járó pontokkal gazdagodva továbbra is magabiztosan vezetnek, Szemánék pedig tőlünk húztak el már-már elérhetetlen távolságba mostani harmadik helyükkel. Mindhárom csapat megérdemli a gratulációt!

A körülöttünk honoló csend azért ne tévesszen meg senkit! Amennyire tőlünk telhető, készülünk a következő megmérettetésre. Az elmúlt versenyek után levontuk a megfelelő konzekvenciákat, így a folytatásban várunk némi előrelépést magunktól. Természetesen előfordulhat, hogy ez a helyezésekben nem mutatkozik meg azonnal, én a magam részéről azzal is elégedett lennék, ha egy-egy gond nélkül leküzdött szakaszon a kategória középmezőnyébe be tudnánk furakodni. Ez már azt jelentené, hogy rendelkezünk azzal az alappal, amit finomítva, tökéletesítve tényleg egy ütőképes csapatot  alkothatunk.
A gyakorlatban leginkább a féktávok megválasztását, a teljes gázzal abszolválható kanyarok felismerését és a minél pontosabb ívválasztást kellene finomítanunk. Esztergomban éppen ezen a három területen sikerült picit előrébb lépnünk a nap végére, ami azonnal több másodperces formajavulást eredményezett. Mostantól pedig igyekszünk tudatosan ezen az úton továbblépni.

A fejlődésre és az általam számtalaszor megénekelt új gumik tesztelésére Imi ki is nézett egy amatőr futamot: a BAZ-megyei ralisprint kupasorozat Kánó-Imola-Ragály gyorsasági szakaszon zajló fordulóját, amit az augusztus július 17-18-i hétvégére írtak ki.

Mivel én a szombati pályabejárás-gépátvétel-adminisztráció procedúra idején a saját eljegyzésemen tervezem a részvételt, minden jel szerint vendég-navigátorral oldják meg a részvételt. Azért igyekszem vasárnap én is jelen lenni. Egyrészt a Kánó-Ragály szakasz nézőként az egyik kedvencem, másrészt így legalább kívülről, kritikus szemmel is fel tudom mérni, hogy körülbelül hol tartunk. A karikagyűrű pedig akkor sem esik le az ujjamról, ha a szervizelésnél kell besegíteni.
Ha pedig a leendő sógort és apóst is sikerül elcsábítanom a pálya mellé és sikerül egy kis bepillantást nyújtanom a tevékenységünkbe, akkor talán a jövőben jobb szemmel nézik azt.

Az Esztergom előtti szerencsétlenkedésre visszatekintve különösen jó érzés ez: végre sikerült megszereznünk a Yokohama A048-as gumikat! Így végre a nyilvánvaló technikai hátránytól megszabadulhatunk a következő versenyekre. Bár akár dupla áron is felszerelhettük volna a kocsit minél jobb papucsokkal, ez a típus egészen használhatónak ígérkezik. A Magyar Suzuki Kupa évek óta a Yokohamákat használja hidegben-melegben, szárazon-vízen egyaránt, azt pedig látjuk, hogy egy-egy jobb kezű srác mire képes velük.

Szombaton átvettem az árut, a hazautazás során pedig el is juttattam Imihez, aki gondoskodik majd a továbbiakról. Felnire húzatja őket, így már teljes mértékben rajtkészek leszünk.

Az idei év további része pedig valahogy így alakul majd:

- A nyári szünetben megragadunk pár alkalmat a gyakorlásra, a meglévő tapasztalatok elmélyítésére, az újak megszerzésére,
- A két őszi futamon Borsodban igyekszünk minél tisztességesebben helytállni,
- Időközben pedig megpróbáljuk a jövő évet minél profibban összerakni.

Még egy gondolat: közzéteszem a bajnokság jelenlegi állását! (Imi javasolta, hogy a "bolondot éri a szerencse" címet adjam ennek a fejezetnek...)

Szóval így állunk:

  Helyezés versenyenként
  Hely. Versenyző    Pontszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
  ----------------------------------------------------------------------------------------------------
 1 NYILAS ANDRÁS         33.0 1 1 2 - - - - - - -
    BÖRÖCZI LEVENTE  
    BOOSTER RACING TEAM  
 2 SZEMÁN SÁNDOR       18.0 2 - 3 - - - - - - -
    MÉSZÁROS FERENC  
    HUBERTH MOTOR  
 3 MAJOR IMRE              12.0 - 2 5 - - - - - -
    MAJOR ZOLTÁN  
    BARNA RALLYE TEAM  
 4 TAJTI ÁRPÁD             11.0 - 3 4 - - - - - - -
    TŐZSÉR HENRIETTA  
    CIVIS MARKETING KFT  
 5 GYURICZKY ZSOLT      10.0 - - 1 - - - - - - -
    GÁLL CSABA  
    BOOSTER RACING TEAM  
 6 NAGY GÁBOR               9.0 3 - - - - - - - - -
    NAGYNÉ NÉMETH RITA  
    MÁTRA MOTORSPORT  
 7 IFJ.ANTALFFY GYÖRGY  5.0 - 4 - - - - - - - -
    VAS BOROSI ÁDÁM  
    BOOSTER RACING TEAM  
  ----------------------------------------------------------------------------------------------------

Tehát jelen pillanatban - főleg a tatabányai második helyünknek és az ellenfelek keresztbeveréseinek köszönhetően - a bajnokság harmadik helyét foglaljuk el! Ebbe ráadásul még az egri, másfélszeres pontokért zajló versenyről való korai búcsú is belefért.

Egész jó, nem?

    A legutóbbi, mérnöki tömörséggel megfogalmazott bejelentkezésemben csak címszavakban foglaltam össze, hogy mi is történt velünk a hétvége folyamán. Időközben felkerültek az ismertebb oldalakra a fotók-videók, bennem is ülepedtek kicsit az élmények, szóval jöjjön az összefoglaló!

1. gyorsasági: Lábatlan-Bajna

    Szombat este a kocsit négy esős gumival raktuk be a parkolóba, akkor úgy tűnt, az lesz az ideális választás - legalábbi a lehetőségeinkhez mérten. Vasárnap reggel pedig az odafelé úton még mindig ezt támasztotta alá a környéken tapasztalható időjárás. Bár éppen nem esett, a közeli utak erdős részein több vízátfolyás is volt, a hőmérséklet pedig kifejezetten hideg. Így aztán nem láttuk értelmét annak, hogy az első szakasz rajtja előtt még kutyafuttában kicseréljük a két első kereket a kopott slickekre. Aztán mire a rajthoz értünk, mégis kisütött a nap, így aztán versenyzésünk a négy héttel korábbi, Tatabánya-környéki stílusban történt. A gumik hamar felmelegedtek, az autó pedig onnantól kezdve instabilan vette a kanyarokat. Leginkább ott volt ez feltűnő, ahol elvileg teljes gázzal lehetett volna menni, mi viszont a kicsit dobálós útfelületen szinte azonnal lassításra, korrigálásra kényszerültünk.

    Bár később, az erdős részen valamennyit javult a helyzet, az időeredmények sem lettek valami fényesek. Szerencsére - és ezért sem erőltettük a gumicserét - a szakasz után azonnal szervizlátogatás következett, így viszonylag kis tétje volt ennek a mellényúlásnak.

    Még a rajt előtt egy nyugtalanító hang borzolta kedélyeinket: a jobb hátsó keréktől valami cicergésféle hallatszott. Ezzel próbáltunk valamit kezdeni még a rajt előtt, a Lábatlan felé vezető út mellett. Végül csak annyira futotta, hogy ráfogtuk a fékbetétek nelletti kopásjelző lemezekre, amelyek hozzáérnek az alufelni egyik küllőjéhez. Nos, a szervizben kiderült, hogy nem állunk messze az igazságtól: a pótsúlyok értek hozzá a féknyereghez, ez volt a hiba. Szerencsére semmi komolyabb.

A vasárnapi napunk már-már hagyományosan nem volt valami egyszerű, de nem lehet okunk a panaszra! Sikeresen célbaértünk, és bár csak a kategória ötödik helyén zártunk, mégis elégedettek vagyunk, mivel a verseny vége felé már kezdtük megtalálni a tempónkat! Vagy legalábbis az ahhoz vezető utat.

Bajlódtunk száraz pályán esőgumival, majd a kopott slick-ekkel esőben, vettek is ki szakaszt az özönvízszerű helyzet miatt, de az utolsó körben már összeállt minden, így ott már a kategória többi résztvevőjéhez egészen közeli eredményt tudtunk elérni!

Egyelőre nem nagyon találtam magunkról képeket, meg az élmények is elég frissek, de hamarosan részletesebben is írok.