Suzuki, Imi, Zoli, rallytúra, satöbbi...

1.  Nyilas András - Novák Ottó
      Toyota Yaris
      Booster Racing Team                       60 pont

 
2.  Szemán Sándor - Mészáros Ferenc
      Suzuki Swift GTI
      Huberth Motorsport                         44 pont

 
3.  Ifj. Antalffy György - Vas Borosi Ádám / Kőhegyi József
      Suzuki Swift GTI
      Booster Racing Team                       32 pont

 
4.  Tajti Árpád - Tőzsér Henrietta
      Lada 2105
      Civis Marketing Kft.                         21 pont

 

5.  Major Imre - Major Zoltán
      Suzuki Swift GTI
      Barna Rally Team                            21 pont

  Ha egy mondatban kellene összefoglalnom a szezonzáró történéseit, bajban lennék. Írhatnék arról, hogy erősen kezdtünk, két szakasz után még vezettük is a kategóriánkat, majd a dobogón végeztünk. De részletesen taglalhatnám azt is, hogy miként fogyott el alólunk a technika, hányszor álltunk karnyújtásnyira a verseny feladásától, és hogy mekkora csoda, hogy az abszolút utolsóelőtti-előtti helyen végül mégis értékeltek bennünket. A vicc az, hogy mindkét alternatíva teljes mértékben igaz.

Szombat - adminisztráció, pályabejárás

 

Először is bocsánat a késésért, azt hiszem ennyire még soha nem húzódott el az összefoglaló. Nem, nem vesztünk el, ha valakit láttatok a Fókuszban, azok sem mi voltunk. Többé-kevésbé sikeresen leküzdtük a Szendrő Rali versenytávját, de egyelőre a főnököm sokkal inkább szívügyének tekinti a telekommunikációs iparág előremenetelét, mint a mi hétvégi versenyzésünket. Így a részletes élménybeszámoló még várat magára egy keveset.

Ellenben az egyik újításunk, a belsőkamera egészen jól működött, így sikerült egy gyorsasági szakaszt felvennünk.

Ezt közzé is teszem: 

Ma további két fontos információ látott napvilágot, ismét van mit elemezgetnem.

Először is a nevezési lista:

Hatan leszünk a kategóriában, a megszokottnak mondható ellenfelek mellett (Antalffy, Szemán, Tajti) az idén csak egyszer-egyszer feltűnt Antal Zsolt és Gyuriczky Zsolt neve szerepel a listán. A mezőny ismeretében önkéntelenül is a saját várható pozíciónkat kezdtem keresni. Az eddig látottak alapján Antalffy és Gyuriczky más dimenzióban autózik, mi pedig megpróbálunk Antalék, Szemánék és Tajtiék csoportjában minél jobban szerepelni. Természetesen ennél sokkal összetettebb a dolog. Nem tudhatjuk, hogy kinek mennyire fekszenek ezek a pályák, a technika hogyan fog szolgálni, tehát elég sok ismeretlen van ebben az egyenletben.

Félig komolyan eljátszottam a gondolattal, hogy az év végi negyedik hely megtartásához hol is kellene végeznünk. Nos, Tajtiékkal szemben maximum egy pontot veszítnetünk, viszont Antalékkal szemben kilenc pont az előnyünk. Hogy előttük is maradjunk, "csupán" a célba kell érnünk. Igazából Gyuriczkyék veszélyeztetik legkomolyabban a pozíciónkat, hiszen Esztergomban láthattuk, hogy simán megvan bennük a győzelem lehetősége. Ha nyernek, nekünk a harmadik helyezés lesz elég, ha másodikak, akkor az ötödik. Továbbá ha harmadikak lennének, akkor is minimum célba kell érkeznünk.
Természetesen nem valószínű, hogy sokat bánkódnánk az év végi eredmények miatt, de azért mégiscsak elegánsabban hangzana a "majdnem dobogós" negyedik pozíció, mint az ötödik helyezés, ami sokkal inkább "futottak még" hangulatú.

Fél szemmel mindig figyeltünk az N1 kategóriára is, hiszen technikailag igazából hozzájuk állunk legközelebb. Itt régi ismerősökre lelhetünk Vigh Levente és Tóth Buzder Gergő személyében. Ők a szezon elején valamivel erősebben kezdtek nálunk, de időközben mi is kezdünk összebarátkozni a technikával, szóval kíváncsian várjuk, ezúttal hogyan teljesítünk egymáshoz képest. Szendrőn Levente lesz a sofőr, aki Gergőnél kevésbé tűnt bevállalósnak, viszont kisebb hibaszázalékkal dolgozik.
Rajtuk kívül az Ózdon hozzánk egészen közeli időket autózó Schall Dávid is feltűnt a listán, a vele való összehasonlítás is hasznos információ lesz.

Annak mindenképpen örülünk, hogy lesz kihez mérni magunkat, nem csak autózunk bele a vak világba.

A másik friss infó inkább technikai jellegű:

Nyilvánosságra hozták a szervizpark helyét, ami közvetlenül a második szakasz célja után lesz, a Szendrőre bevezető út mentén. Hogy ez miért annyira fontos? Nos, említettem, hogy ismét ketten alkotjuk a komplett ralicsapatot, tehát még a reggeli rajt előtt be kell állni a Hyundai-al és elfoglalni a helyünket. A Google Earth szerint a parc fermé-től 1-2,5 km távolságra kell letáboroznunk, úgyhogy reggel ennyit kell még sétálnunk a rajt előtt. Ezt pedig mindenképpen be kell kalkulálni a percre kiszámolt vasárnapi programba.

Azt hiszem, minden lényeges kérdést végigjártam, ha nem történik semmilyen extrém esemény, legközelebb már a versenyről adok helyzetjelentést.

 Lassan két hét telt el legutóbbi bejegyzésem óta. Időközben sikerült is néhány szálat elvarrnunk a Szendrőre való felkészüléssel kapcsolatban.

Először is: beszereztünk további két Yokohamát. Ózdon elöl a keményebb, hátul a puha verziót használtuk, de az októberi hidegben talán célszerűbb lenne előre is a puhákat felrakni. Így aztán péntek reggel átvettem még két puhát, aztán le is szállítottam. imi még a napokban felnire húzatja őket, aztán remélhetőleg egy huzamosabb időre el leszünk látva gumikkal.

A régebben már sok izgalmat előidéző elektronikai probléma az ózdi parc fermé-ben megint előjött - hatalmas szerencse, hogy csak a verseny után, amikor a végleges eredmény tudatában mindenki vihette haza a versenyautóját. Szombaton Péter éppen arra járt, így feltárta a hibát. Végül is egy csatlakozót kicsit alulméreteztek, aztán a melegedéstől elkezdett olvadni a burkolat, így aztán meglazult. Most egy határozott mozdulattal odacsavaroztam a kábelt a helyére, így már nem melegszik. Reméljük, a megoldás tartósnak bizonyul.

Péterhez visszatérve: a verseny  utáni napokban párjával, Edinával együtt Írország felé veszi az irányt, hogy egy darabig ott próbáljanak boldogulni. Mivel útjuk nem kevés szervezést igényel, ráadásul elég komoly horderejű ahhoz, hogy az egész családot végiglátogasság még mielőtt felkerekednének, a vasárnapi szervizelés már nem nagyon fér bele az időrendjükbe. Így aztán megint két személyes ralicsapatként jelenünk meg. Ami könnyíti a helyzetünket Ózdhoz képest: ezúttal a szervizterület és a parc fermé várhatóan elég közel lesz egymáshoz, így a pályabejáró Hyundai Accent lesz a "szervizbuszunk".

A nevezésünket már elfogadták, a kocsi is rajtkész állapotban van, szóval szombat reggel ismét felgyorsulnak az események.

Most, amikor ezeket a sorokat leírom, még nem látható a nevezési lista. Ha megjelenik, pár szóban azt is méltatom.

Az ózdi túra után viszonylag hosszú pihenőidő következett, egyébként sem sikerült nagyon szorosra a versenynaptár, ráadásul az önkormányzati választások miatt további egy héttel elhalasztották a szezonzárót. Így aztán október 9-10-én lesz jelenésünk Szendrő térségében!

A versenykiírás már elérhető, abból pedig megtudhatunk pár alapvető információt.

A gyorsasági szakaszokat nem nagyon titkolják már a szervezők. Kicsit azért reménykedtem, hogy Meszes-Rakaca és Viszló-Bódvalenke szerepel majd a repertoárban, így az első osztályú Miskolc Rali jellegzetes pályáival ismerkedhetünk meg, de végül nem így alakult. A szakaszok megegyeznek a tavalyi Edelény rali repertoárjával, viszont ellenkező irányban. Tehát Edelény felől indulunk, majd az Edelény-Ládbesenyő-Abod és az Abod-Galvács-Szendrő szakaszok teljesítése után jutunk vissza a versenyközpontba. Az irányváltásnak köszönhetően a tavalyi futam egyik legfordulatosabb, legtöbb áldozatot követelő kanyarjának sikerült kihúzni a méregfogát. Tavaly egy brutálisan beszűkülő, beláthatatlan fordulóként szerepelt - nézőként mi is jó pár versenyautó mentésében segédkeztünk -, idén viszont talán annyira nem lesz kritikus. Viszont ennek a szakasznak a többi része egyelőre elég ismeretlen számunkra, bár Imi már járt arrafelé. A második gyorsaságit ellenben ő már elég alaposan bejárta, amikor a 2009-es Szendrő Ralin vett részt szurkolóként. Ráadásul akkor készült néhány belsőkamerás felvétel is, amelyekből fel tudunk készülni, főleg a tempóban hozzánk egészen közel álló, kupás Suzukis párosok videóit érdemes tanulmányoznunk.

Az autón pár finomításra váró dolog alakult, Imi ezek jelntős részét már meg is oldotta: Elsősorban a legutóbbi kis koccanásunk nyomait kellett kikalapálnia, valamint már nagyon ráfért egy külső-belső takarítás is a kocsira. Az áramtalanító környékén megint jelentkezett a korábbi bizonytalanság, még azt kell megnézni. Ebben szervizesünk, Péter nyújt majd segítséget, de addig én is járok még otthon, úgyhogy valamelyikünk mindenképpen utánajár a dolognak.

Kis fejlesztésképpen veszünk még addig további két Yokohamát. Ózdon beváltak a gumik, szóval maradunk ennél a típusnál. Ózdon a keményebb és puhább keverékből is egy-egy párat használtunk, de Szendrőn, az októberi hűvösben már érdemes lenne négy puhával rajtolnunk.

És még egy újdonságot tervezünk: Egyik kollégám lelkes motoros és nemrég beszerzett egy fedélzeti kamerát, amit szívesen kölcsönad a verseny időtartamára. Tehát ha a technika ördöge nem szól közbe, mi is visszanézhetjük és megoszthatjuk ténykedésünket.

A további kérdéskörök, mint például a szerviz és a szállás megszervezése egyelőre várat magára, de közvetlenül a verseny előtt jelentkezem még beszámolóval.

A verseny óta eltelt időszakban több videós összeállítás is megjelent. A következő abból a szempontból érdekes, hogy ebben mi is elég sokat szereplünk (0:24 és 0:57 körül bukkanunk fel):

Mivel a teljes mezőny időrendben szerepel, a kategóriatársakkal való összehasonlításra is alkalmas a videó.

Köszönet érte!

Mivel sok új beszálló érkezett a kategóriánkba, a törzsvendégek közül pedig volt, aki hiányzott, az eddig szerzett pontjaink alapján elég korai rajtszámot kaptunk. Ennek megfelelően csak ketten rajtoltak előttünk. Reggel rendben megérkeztünk a kocsiért, elhagytuk a parc fermé-t és meg sem álltunk az első benzinkútig. Ugyanis volt egy lassú defektünk, amit szombaton csak a beálláskor vettünk észre.
Szóval egy gyors guminyomás-ellenőrzéssel nyitottuk a napot, majd jött egy kellemes, 38 kilométeres túra az első gyorsasági rajtjáig. Mi tagadás, itt egy kicsit elaludtunk, a kútnál is vesztettünk pár percet, aztán mire tudatosult bennünk, hogy sietni kéne, már a tavalyi gyorsasági szakaszon jártunk, ami ezúttal csak összekötő útként szerepelt a versenyben. Ott pedig nyilván nem nagyon lehet gyorsan menni, egyrészt a vonalvezetése miatt, másrészt pedig bármikor jöhetnek szembe. Szóval alig pár percet szusszanhattunk, aztán be is álltunk a körgyorsasági rajtjához.

1. gyorsasági: Királd, körverseny

Először is pár szó a körversenyekről: a hagyományos szakaszokkal ellentétben itt egy hurok van kijelölve, így aztán néhány kilométer után visszatérünk a pálya egy korábbi pontjára - jellemzően a rajthoz. Onnan aztán ismét ráfordulunk az előzőleg már megtett útvonalra és így tovább egészen addig, amíg a megadott számú kört nem teljesítjük. Ezt magunk tartjuk nyilván, természetesen ha több vagy kevesebb kört megyünk, akkor a büntetés nem marad el. A rajtoltatás is eltér a megszokottól: nem feltétlenül tartják magukat a bírók az egész percekhez, sokkal fontosabb, hogy ne egymás elé engedjék be a versenyzőket a körre, azok minél kevésbé hátráltassák egymást.

Mi is elrajtoltunk annak rendje és módja szerint, egyedül a kéziféket nem sikerült teljesen kiengedni a nagy igyekezetben, de párszáz méter után ezt is pótoltuk... Aztán lassacskán bemelegedett Imi is és én is.
Sajnos a nagy igyekezetnek az lett a vége, hogy mindjárt az első körben elkövettük a nap legkomolyabb bakiját: volt egy szemre 400 méter hosszú, dobálós egyenes a végén egy két sorból álló lassítóval. Jobbról kellett volna ezt indítani, de éppen azon az oldalon volt a legnagyobb kátyú, ezért Imit áttereltem az út bal oldalára, így viszont alig volt időnk lelassítani. Az eredmény: a második sor legszélső gumiján végighúztuk a kocsi jobb oldalát, ami a sárvédőt kicsit benyomta, majd az ajtóban megakadt, így kibillentett bennünket az egyensúlyunkból és kicsit megforgatott. Egy keveset csúsztunk orral a jobb oldali árok felé, majd kicsit másik irányba mutatva is, de szerencsére mindezt az út irányában mutattuk be, nem estünk le.
Innentől kezdve kellett azért pár kanyar, mire visszarázódtunk, de a továbbiakat viszonylagos nyugalomban teljesítettük.
Végül 9'07"9-es idővel érkeztünk a célba. A többiekhez képest azért volt még hova előrébb lépnünk, de azért a korábbi versenyekhez képest mégiscsak bíztatónak tűnt.

Már pénteken este gyaníthattuk, hogy nem lesz egyszerű ez a hétvége. Én éppen Miskolcon pihentem, amikor Imi hazaért Konyárra a versenyautóért. Éjfél körül járhatott az idő és már csak pár apróságot kellett elvégeznie. Egy normális állapotú visszapillantó tükör a bal oldalra, pár izzó a hátsó lámpába és készen is van.
Viszont a helyi áramszolgáltató nem így gondolta! Az egész falu sötétbe borult! Így aztán ezek az esztétikai jellegű beavatkozások petróleumlámpa fényénél oldódtak meg... Megvan ennek a hangulata, az kétségtelen, viszont így jóval hosszadalmasabbra nyúlt a felkészítés.

Imi szombaton hajnalban érkezett Miskolcra. Mivel a szervizelést biztosító személyzetünknek egyéb elfoglaltsága akadt, a versenyautó lábon tette meg a távot, ráadásul a legszükségesebb felszerelések is benne kaptak helyet. Azt a nyolc-tíz versenygumit, két emelőt és némi szerszámot nem lehetett egyszerű belerámolni, de nem nagyon volt más választásunk.
Hamar indultunk is tovább Ózd felé, hogy amint lehet, elkezdhessük az ilyenkor esedékes feladatokat.

A versenynek otthont adó hegyi utak nem voltak teljesen ismeretlenek számunkra. Többször is jártunk a környéken nézőként, valamint a bőséges mennyiségű belsőkamerás felvételt is igyekeztem feldolgozni, hogy a navigációval semmiképpen ne legyen probléma. A szakaszokat úgy jelölték ki a rendezők, hogy azok Ózdot érintik, így viszonylag könnyen elérhettük őket, nem kellett hosszú etapokat bejárnunk. Ez azért is szerencsés volt, mert ezúttal 15 óráig kellett lezongoráznunk a pályabejárást és az adminisztrációkat, hogy délután négykor a prológon is részt tudjunk venni.

A "csapat" sikeresen vette az akadályt: az Ózd ralin ismét sikerült magunkhoz képest valamivel előrébb lépni! Paradox módon az eredményeink éppen ellenkezően alakulnak: a harmatgyenge Tatabánya ralis szereplésünknek egy második helyezés lett a jutalma, majd jött Esztergom, ahol már kezdtük megtalálni a tempónkat. Ezt egy ötödik hely megszerzésével koronáztunk meg. Ózdon pedig érezhetően gyorsabbak voltunk, az időeredmények alapján azért befurakodtunk a mezőny második felébe. És szereztünk is egy hatodik helyezést!

Már az előzetesben szóba került, hogy a kategória nagyon megerősödik erre a futamra. Így is történt, nyolc páros sorakozott fel, javarészt igazi A-s vasakkal, de rajtunk kívül akadtak még a szériakivitelhez jóval közelebb álló autók is.
A Michelin pályagumikat leváltó, sokat emlegetett Yokohamák is szerepet kaptak végre! És érzésre igen jól vizsgáztak! Bár azt még meg kell szoknunk, hogy ezúttal a szakaszok első pár kanyarja a kritikus, amikor még nem érik el az üzemi hőmérsékletüket, de cserében most egyáltalán nem tapasztaltuk azt, hogy a célhoz közeledve nyúlóssá válik az élmény, pedig volt 13 kilométeres gyorsasági is. A gumik csak szépen, észrevétlenül tették a dolgukat. Nem kizárt, hogy pár további szezon tapasztalatával már máshogy értékelnénk, de a mostani szintünkön bőven jó választás volt!

Ezenkívül ahol sokat kellett fejlődnünk a korábbiakhoz képest - és kell még a későbbiekben is -, az a tempós, lobogós pályák feldolgozása. Ehhez a Kiskapud-Ózd-Sáta gyorsasági kitűnő helyszín volt, de a körgyorsaságin is bőven akadtak tempós részek. A tempónk terén leginkább menet közben sikerült javulni, az első körben meggyőződhettünk arról, hogy az itinerben nem becsültünk alul egy kanyart sem, így a második és harmadik körben már bátrabb volt Imi is és én is.

Összességében tehát sikeres versenyként értékelhetjük ózdi kiruccanásunkat. Az autó egyben maradt, az időeredmények fejlődő tendenciát mutatnak, ráadásul már a pálya mellett állók szerint is kezd igazi versenyzésre hasonlítani, ahogy megyünk.

A frissen tanultak elmélyítésére a legközelebbi alkalom október elején, Szendrő környékén lesz. Addig helyrerakjuk az Ózdi élményeket, aztán igyekszünk ott még előrébb lépni egy kicsivel.

Hamarosan jövök egy részletesebb, képes beszámolóval.