Suzuki, Imi, Zoli, rallytúra, satöbbi...

Immár a zárófutam előzetesét írom. Lassanként megint csak eltelt egy év - legalább is a technikai sportok szempontjából érdekes része. Több másik versenysorozat idei szezonja már véget ért, nálunk is egyre kevesebb számolgatni való van a bajnokságok végeredményét illetően. Sajnos valamivel rövidebb a nevezési lista is a megszokottnál, ami szintén arra utal, hogy a mezőny lassan közeledik a téli álom időszakához!

A téli álom előtt viszont még megejtjük az utolsó találkozónkat, méghozzá Tatabánya környékén, egészen pontosan az Oroszlány-Pusztavám, és a Tatabánya-Környebánya (alias Rugógyári út) szakaszokon, az október 22-23-i hétvégén.

A pályák valamennyire ismerősek lehetnek, tavaly ugyanitt futottuk az első igazi versenyünket - már ha nem számítjuk az egri, 5 kilométeres bemutatkozást. Akkor elég vegyes végeredménnyel zártunk: egyrészt kifejezetten lassú tempót sikerült produkálni kezdő voltunk, tapasztalatlanságunk és a csúszó-mászó, elmelegedő gumik miatt. Másrészt viszont a kategóriánkban ritka nagy dögvész pusztított, így a második helyre kocogtunk be. Ha jól emlékszem, Szemán Sanyiék kiálltak, Tajti Árpádék azu árokban hagytak vagy három percet, Antalffy Gyuriék pedig az AC hibájával küszködtek. Mi pedig a teknős taktikájával megelőztük a nyuszikat és a második legnagyobb kupa (majdnem répát írtam, de valaki még félreértené...) a miénk lett!

Lassacskán elkészültem a videók utómunkálataival. Természetesen nem olyasmire kell gondolni, hogy 10%-kal felgyorsítottam az egészet, vagy vágtam alá még némi extra kerékcsikorgást, csak egyszerűen levagdostam a felesleget. Végül úgy alakult, hogy a kis kamera két szakaszunkat rögzítette: az első és a harmadig gyorsasági szakaszt, mindkettőt a Lábatlan-Bajna útvonalon.

1. gyorsasági: 

1:30 körül kezdődik kicsúszós-visszatolós kálváriánk, 5:00-nál pedig az előző posztban is látható rumlisabb kanyarvétel belülről.

3. gyorsasági: 

Ezúttal M-es, tehát eggyel keményebb Yokohamákkal mentünk. Ez jobb választásnak bizonyult, de ez a kör még mindig a visszaszokásról, a féktávok újraértelmezéséről szólt.

     Az előző, gyors helyzetjelentés után némileg könnyű helyzetben érezhettem magamat: a legfontosabb információk közzététettek, aztán majd ráérősen adagolom a többit is... gondoltam én! Tegnap viszont arra eszméltem, hogy már lassan két hét eltelt a verseny óta, sőt nyilvánosságra került a szezonzáró versenykiírása. Erről is lesz szó hamarosan. Először azonban tisztába teszem az esztergom-környéki hétvége krónikáját!

A krónika kissé rendhagyó módon péntektől indul: mivel Barna Krisztiánék is nagy erőkkel készültek, ráadásul navigátora, Pálinkás Bea helybéli, már aznap csatlakoztunk hozzájuk. (A "helybéli" egyébként úgy értendő, hogy ha péntek este túlszaladtunk volna az utcájuk bejáratán, az már tiltott tréningnek minősült volna.) A csapatot a dr. Tornyai Ricsi - Döme kettős is erősítette kupás Suzukijukkal. Beáék valami elképesztően finom sült csülökkel vártak bennünket, aztán szolid iszogatással ütöttük el az időt - persze szigorúan szem előtt tartva azt, hogy holnap pályabejárás. A csapat több mint 80 százalékban tartotta is magát ehhez...

 "Még kint van a völgyben a túra mezőnye,
még durrog a Lancer a jobb 5 előtt..."

Nos, először is bocsánatot kérek a fent leírt agymenésért... Ha minden kedves olvasó túltette rajta magát, akkor tovább is léphetünk a valóban hasznos információkhoz:

Viszontagságos hétvégén vagyunk túl, a kategória negyedik helyét sikerült megszereznünk. Nem éppen ez volt a célunk, de annak fényében, ahogy a versenyünk indult és ahogy pár közelebbi ismerősünk járt, egészen elfogadható eredmény.

Kezdeném a többiek problémáival: Barna Krisztiánék nagyot estek, sajnos az autó siralmas állapotban van, Krisztián kezét törte, Bea is összeszedett pár kék-zöld foltot. Reméljük, minél hamarabb túlteszik magukat a történteket, innen is jobbulást nekik!

Simon Bálinték szinte méterre ugyanott estek el, pletyka szintjén azt is hallhattuk, hogy egyik Suzuki ráesett a másikra, de szerencsére nem így történt. Viszont a következő körben Nagy Varga Géza a fekete Lada VFTS-el telibe verte az ott veszteglő kupás Suzukit! Érthetetlen, hogy mit kerestek egy beláthatatlan kanyar külső ívén, ráadásul egy olyan ponton, ahol ketten is elestek! A versenyzők próbáltak is rávenni mindenkit arra, hogy legalább a másik oldalra ráncigálják át őket, de a pályabírótól a rescue-ig senki nem tartotta ezt fontosnak. Aztán persze mégis megtették, de ehhez kellett a harmadik csattanás is! Így aztán náluk is lényegesen csökkent annak az esélye, hogy a Suzuki még hadrafogható lesz a közeljövőben.

Mi megúsztuk a történetet egy lassító elsokallásával, majd ennek folyományaként az út melletti tisztáson találtuk magunkat egy méretes buszgumi társaságában. Több szempontból is hatalmas szerencsénk volt! Egyrészt elég sok néző volt ott, akik gyorsan és szakszerűen az útra segítettek bennünket, köszönet érte! Továbbá sem fa, sem árok, de még egy nyamvadt KRESZ-tábla sem keresztezte utunkat, a gumit pedig szépen megfogta a kartervédő. Sehol nem akadtunk le, szépen, végig kerékkel lefelé csúsztunk ki. Így az autóban nulla-közeli anyagi kár keletkezett, csak az oldaláról hagytunk el egy műanyag elemet, de még az is meglett a verseny után. Tovább tudtunk menni, de akkor már úgy tűnt, erőből nem előzhetünk meg senkit.

Annak, hogy nem nagyon tudtunk előrébb lépni, több oka is volt: egyrészt a baki után nem nagyon sikerült visszatalálni a helyes útra, az összes lassító féktávja kicsit esetlegessé vált. Ugyanakkor kifejezetten jól mentek a többiek! Aczél Andrással a verseny vége felé sem nagyon bírtunk, ment az adok-kapok, de 2-3 másodpercnél többet nem tudtunk rajtuk hozni egyszer sem. Vigh Leventéék pedig szorosan követték őket, egyedül Magyar Bencéék álltak meg egyszer a szakaszon belül kereket cserélni, így végül ők mögénk kerültek a végelszámolásban. Rábl Tibor pedig visszaszokásképpen szépen csendben megnyerte a kategóriánkat.

Az N/1 hetedik résztvevői, dr. Tornyai Ricárd és Demeter J. Szilárd pedig kicsit más okból, de már szombaton búcsúzott: A Suzuki dél körül egyik percről a másikra járóképtelen lett, a gépátvételre már kötélvégen érkeztek, végül pedig nem vállalták be az éjféli határidővel engedélyezett váltócserét és haza-visszautat.

Hamarosan gyűjtök képeket, videókat és jelentkezem a részletes beszámolóval. 

Érdekes dolog ez, de most valahogy annyira nem tört össze lelkileg a kiesésünk, mint akár idén, akár tavaly Egerben. Talán a szezon elején még felfokozottabb lelkiállapotban vagyunk? Vagy egyszerűen csak jobb a mérlegünk azóta és így már inkább belefér, mint rögtön a nyitó futamon? Nem tudom, mindenesetre nekem nem esik annyira nehezemre a továbblépés - és úgy tűnik az eddigi beszélgetéseink alapján, hogy Imi is inkább előrefelé tekint.

A bevezetővel ellentmondva most mégis visszafelé is tekintgetnék egy kicsit: itt a váci videónk! Értelemszerűen csak egy van, kicsit csonka, ráadásul jobbra hordott a kamera, de az elemzéshez megteszi.

A részeredmények mindenesetre biztatóak: bár közvetlen konkurensekkel egyelőre nem tudtuk összehasonlítani, az másokkal szemben is látszik, hogy amíg mentünk, egészen jó időben voltunk. Ez alapján úgy tűnik, jó úton járunk, a fejlődés szempontjából nem volt hiábavaló a hétvége. Most nem untatnám a kedves olvasót az elméletemmel, de számításaim szerint valahova a kategória elejébe lehetett volna elég ez a produkció.

És akkor zárjuk is le a Vác Ralit! Majd kap még egy bekezdést az év végi visszapillantásban, meg még egyet a jövő évi verseny kapcsán - már ha 2012-ben is része lesz a versenynaptárnak... Azonban nem maradunk téma nélkül: szeptember 24-25-én következik az Esztergom Rali!

A versenykiírás már elérhető itt, így az alapvető információkat meg tudom osztani. A gyorsasági szakaszok teljes mértékben egyeznek a tavalyiakkal: a Lábatlan-Bajna és a Tardos-Bikolpuszta pályákon kell mennünk. Volt szó arról, hogy teljesen más útszakaszokon megyünk, de úgy tűnik, az engedélyeztetés nem ment simán, így maradt a klasszikus megoldás. Az első gyorsaságin eddig egyszer jártunk szárazon esőgumikkal, egyszer esőben slickekkel, meg egyszer etapon... A második azonban tavaly nagy kedvencünk volt, így különösen bizakodva várjuk. Az eső akkor eléggé megkavarta az erőviszonyokat, viszont arra emlékszem, hogy ott sikerült először ráéreznünk a rali ízére.

A szervizes feladatoknál valószínűleg ismét számíthatunk a Barna Rally Team-re, mivel Krisztiánék is indulnak a versenyen. Bea, a navigátor egyenesen Esztergomban lakik, így nekik tulajdonképpen hazai verseny lesz. Ugyanakkor elég kompaktnak tűnik a szerviz, versenyközpont, rajt és cél elhelyezkedése, tehát a logisztikával semmiképpen nem lesz annyira sok bajunk. A centit pedig már vágjuk, előbb-utóbb Péter hazaér Írországból és akkor lesz igazi, saját szervizünk!

Ami egyelőre kiszámíthatatlan: természetesen az időjárás, ami a korán beköszöntő tél és a vénasszonyok nyara közötti skálán akármit produkálhat, valamint a nevezési lista.

Ahogy közeledünk a verseny napjához, mindezekre szintén fény derül majd! 

Nos, elgondolkodtam azon, hogy ennek a bejegyzésnek ne legyen-e "élménybeszámoló" helyett inkább csak "beszámoló" a címe, de a viszonylag korai búcsúnk ellenére annyi minden történt velünk, hogy meghagytam az eredeti formulát.

Akkor talán kezdeném is a végén - ami az elejéhez elég közel volt időrendben: Az első szakaszon belebújt az ördög az autóba, elveszett minden sebességfokozat és kiálltunk. Valószínűleg a kuplung adta meg magát, de a pontos diagnózis még várat magára.

Szombaton már elég korán Vácon voltunk, a Gombás-Sejce szakaszt le is tréningeztük kétszer az itinerosztás előtt. Így sikerült elkerülnünk a komolyabb forgalmat és némi időt is megspóroltunk. Aztán átmentünk Kóspallagra, ahol már sokkal több ismerőst láttunk, de azért aránylag a saját tempónkban fel tudtuk dolgozni azt a szakaszt is. Ami bizonyossá vált: inkább ez a kóspallagi pálya jelent komolyabb kihívást. Lényegesen hosszabb is, és igencsak változatos. Vannak elvállalós, padlógázas részek benne, komolyabb visszafordítók, de egymásba fűződő kanyarok is, helyenként széles, jó minőségű aszfalton, máshol pedig mindkét oldalon letöredezett, dobálós úton. Ha itt sikerül valakinek jó ritmusban átmenni egy jó itiner alapján, az sokat jelenthet! A másik pálya viszont rövidebb, könnyebben megjegyezhető, szóval ott nem számítottunk annyira nagy időkülönbségekre.
Körülbelül ötször mentünk végig a kóspallagi szakaszon, mire eljutottunk arra a szintre, hogy az itinerhez már nem nagyon tudunk érdemben hozzátenni. Aztán jött a másik, rövid szakasz, ahol a reggel felírtakat kiegészítettük és összegyűjtöttük a szükséges aláírásokat. Mire ezzel végeztünk, el is jött a gépátvétel ideje.

A szervizt végül úgy oldottuk meg, hogy a Répa-Juice párosnak adtunk pár gumit és némi benzint, hogy majd az ő személyzetük felhozza. Mivel pont előttünk rajtolnak, nagyjából egyszerre érünk oda a szervizbe is, így nem jelent számukra extra gondot az, hogy mi is megyünk.

Szombaton még volt egy komoly feladatunk: végigmenni a prológon. A Tesco parkolójában már kora reggel le volt zárva négy sor, amelyben fel-alá autózva, közben a kirakott gumik között szlalomozva kellett a közönségnek bemutatót tartanunk. A helyszínt gyalogosan járhattuk be, ezt pár versenyzőtárssal csoportosan meg is tettünk. Okozott egy kis fejtörést a nyomvonal megtalálása, de végül közös erővel megfejtettük a helyenként kiragasztgatott fénymásolt nyilak jelentését. Ha pedig mégsem arra kellene menni? Legfeljebb érvénytelenítik az időnket, úgysem számít bele a versenybe!

Végül mégis egész jól végigtaláltunk a gumik között, meg is nyertük a kategóriánkat! Persze nem kell annyira nagy dologra gondolnunk, itt mindenki elsősorban a másnapi pályákra tartogatta az energiáit és az autót. Aki pedig mégis komolyabban vette a szórakoztatást, az pörgött-forgott, akár tolatott is, így értelemszerűen rosszabb időt ment nálunk.
Apró érdekesség, hogy például a meghívásos, profi indulók közül Demjén Martin is rajzolt két extra kört az aszfaltra a Mitsubishivel, de még így is gyorsabb volt nálunk. Hiába, az autók sem egy ligában versenyeznek és a srác is nagy tehetség!

A prológ - ha jól látom, ez a rajt utáni első kanyar 

Volt még egy kis meglepetés a prológon: valami folyamatos kattogást hallottam a kocsi alól minden egyes kanyarban. Aztán kiderült, hogy csak egy ottfelejtett csípőfogó vándorolt a padlólemezen.

Vasárnap reggel egészen időben érkeztünk az autóért. Az előző napok-hetek kánikulájához képest hűvös, de száraz idő fogadott bennünket. El is indultunk az első szakaszhoz, Imi bemelegítette a gumikat. Aztán kiderült, hogy a rajt helyett egyelőre piknikezni fogunk, tehát szépen sorba állunk és várjuk, hogy majd egyszer elrajtolhassunk. Valami miatt állt a verseny.

Mint utóbb kiderült, volt egy olajfolyás a pályán, ami szedett áldozatokat is. Ezt eltüntették, de közben jött a helyi járatú busz is, ami miatt megint csak várni kellett. Jó másfél órát álldogálltunk, közben rögtönzött közösségtalálkozó is volt a helyi telektulajdonosokkal, akik fűnyírás helyett inkább megnéztek bennünket.

Aztán nagy nehezen mégis csak sorra kerültünk. Egy jó darabig nem volt semmilyen probléma. Imi elég jól elkapta a ritmust, én is végig szinkronban voltam. Sikerült egészen tempósan megoldani a dolgokat, fütyültek a gumik rendesen - bár most a keményebb volt fent elöl, talán ezért is csúszkált kicsit jobban, nem kizárólag a tempó miatt.
Aztán már csak egy oldal volt hátra az itinerből, amikor a hajtásunk mindenféle előjel nélkül megszűnt. Még elgurultunk a következő egyenesig lendületből, de ott csak a nézők segítségével sikerült félreállni. Akkor aztán sisak le, motorháztető fel, de semmit nem tudtunk tenni.

Közben letelt egy perc, várható volt a következő páros, akiknek jeleznünk kell, hogy jól vagyunk, csak az autó állt meg. Erre van rendszeresítve egy A/4-es tábla, jól látható OK felirattal. Jöttek is Bálinték a piros Suzukival, de tőlem alig harminc méterre, a szemem láttára megúsztak a felhordott kavicsokon és oldalasan becsapódtak az árkot szegélyező bozótosba. Odarohantunk pár nézővel, aztán amikor láttam, hogy jól vannak, még lejjebb mentem, hogy az utánuk következőket figyelmeztessem. Amíg Bálintékat kiszedték a bokorból, még két versenyzőtársunk érkezett meg, de szerencsére nekik nem okozott semmiféle kalamajkát ez a kanyar.

Simon Bálint - Nyíri Attila: utcai gumikkal, csak a közönségnek!

Mozgalmas három perc volt. Utána nagy kapkodva magamhoz vettem pár cuccot és beültem a záróautóba, hogy elvigyen Vácra. Az volt a terv, hogy Imi a versenyautónál marad, én meg a Hyundai-al megyek érte a verseny után, ha már beengednek a pályára.

A záróautót végül mégis visszaparancsolták a rajtba, így engem is ott tett ki. A már ott várakozó élmezőnyt tájékoztattam, hogy nagyjából merre van az olajfolyás a pályán, majd elballagtam a főúthoz - durván 2 kilométer -, hogy ott valamiféle buszt, vonatot, szervizautót, vagy bármit találjak, amivel eljutok Vácra. Kicsit nehezítette a helyzetemet, hogy a nagy kapkodásban az autóban maradt a telefonom.

A gyors reagálású egység, aki a rajtba szállított - itt már nem én ülök a jobb1-ben... 

Közben pont a mi kategóriánk autói jártak arra, mentek a következő rajthoz. Répáék meg is álltak, juice elmondta, hogy Simon Bálinték beesése valószínűleg azt jelenti, hogy nem folytatják, ugyanakkor a cuccaink náluk lesznek. Szóval a szükséges infók megvoltak, ők igyekeztek tovább, én pedig sétáltam az út mellett a jónak tűnő irányba. Aztán a Magyar Bence - Mohácsi László páros is megállt mellettem, fel is vettek az autóba a csövek közé, így elég hamar eljutottam Vác közelébe. Persze jóval a következő időellenőrző előtt kirakattam magamat, nehogy őket büntessék meg azért, mert nekem segítettek - amit ez úton is köszönök!

A Magyar - Mohácsi páros... Itt pedig végképp nem ülök már bent hátul!

Egy újabb - bő két kilométeres - séta után már ott is voltam a Hyundai-nál. Mivel Simon Bálintéknak egyelőre híre-hamva sem volt, elindultam a szerviz felé. Gondoltam, csak feltűnik egy kisbuszból, egy Citroen C4-ből és egy félig-meddig mozgásképtelen Suzukiból álló konvoj és nem kerüljük el egymást. Aztán végül mégsem jöttek szembe, hamarabb odaértem a szervizhez, mint ahogy ők elindultak kifelé. Répáék személyzetétől átvettem a cuccainkat, aztán mentem vissza a gyorsasági szakaszhoz, hogy Imit majd ki tudjam húzni. Közben Répáék is pont odaértek, így tudtam nekik szólni, hogy mindent sikerült elintéznem és úgy egyáltalán köszi a segítségért, valamint jó versenyzést! Majd begyalogoltam Imihez.

A versenyből volt még vagy három óra, úgyhogy tüzetesen végignézhettük az Srt Kupa és a túra mezőnyét is. Persze ha ismerős jött, akkor lelkesen csápoltunk és ugráltunk a tiszteletükre, de jól esett, hogy több személyesen nem ismerős versenyző - köztük Asi is - odaintett, amikor látta, hogy az OK-táblával feldíszített autó mellett ácsorgunk. A kanyar pedig tovább szedte az áldozatait. Láthattuk a beesés legkülönbözőbb variációit, de végül nem lett társaságunk, a bokorból mindenkit járóképes állapotban szedtek ki.

Sajnos több ismerőst hiába vártunk: a korábban Feliciával a mi kategóriánkban küzdő Gyuriczkyék Octaviája például nem bírta végig a küzdelmet, de a komplett A/2 kategória is megtizedelődött. Kiestek Antalffyék - generátorprobléma miatt -, Madari Imréék és az általunk kevésbé ismert Feliciás páros is. Tajti Árpád pedig a szemünk láttára nézett be az ominózus bokorba. Futottunk segíteni, de mire odaértünk pár lelkes néző visszapakoltasegítette őket az útra. Így aztán náluk György Tamás és Gálik Kata nyert, Tajtiék pedig beértek a második helyen. A mi kategóriánkat a Répa-Juice kettős magabiztosan nyerte, majd következett Aczél András Vígh Richárddal és a már említett Magyar Bence - Mohácsi László páros.

 A kategóriagyőztes Tóth "Répa" Ádám - Juhász "Juice" Péter kettős

A bajnokságban így Répáék húsz pontos előnnyel vezetnek, utánuk Takács András "Kisgyerek" következik, aki viszont Ózdon indult utoljára. Ha Esztergomban nincs rajta a nevezési listán, a Répa-Juice kettős bajnok. Utánuk viszont elég sűrű a mezőny, mivel Bálinték és mi is nulláztunk, Aczél Andrásék pedig másodikak lettek, pár pont választ el bennünket. Gyakorlatilag most kezdődik számunkra a bajnokság... Ezzel a nullás produkcióval kicsit nehezebb dolgunk lesz, de talán még a második hely is elérhető.

Utolsóként az Srt Kupa jött egyet, itt még üdvözöltük a Mitsubishis felvidéki magyar srácokat egy kis karlóbálással meg ugrálással, aztán elindultam gyalogosan a cél felé. Persze szigorúan az út szélén, nehogy  még egy gázolásos baleset koronázza meg ezt az egyébként is elmebeteg napot. 

Köböl "Frantisek" Ferenc - Valkó "Gyula" Tibor - Mitsubishi Lancer Evo

Mire leért az utolsó autó, már a célnál voltam a Hyundai-al, hogy amint jelt ad a pályazárást intéző polgárőr, már mehessek is be a pályára. Amint ez megtörtént, a Suzukit kötélvégre akasztottuk és elindultunk Vác felé. A vontatás eleinte elég gyötrelmesnek tűnt, de idővel beletanultunk. Imi is folyamatosan feszítette a kötelet, én sem rántottam akkorákat rajta. Mire beértünk Budapestre, már majdnem tudtuk tartani a vasárnap esti forgalom tempóját...
Este tíz körül indultunk el Budapestről Debrecen felé a szerelvénnyel, hogy az éj leple alatt, gyér forgalom mellett hazajusson a Suzuki kötélvégen. Szolnokra elénk jött a testvérünk, Márti a Yarissal, így onnan már ő húzta a versenyautót. Mire ők hazaértek, addigra mi is a feleségemmel és a kutyánkkal.

Nos, így sikerült nettó hét percet versenyezni, ugyanakkor egy durván mozgalmas, helyenként kaotikus hétvégét eltölteni. Következik Esztergom egy hónap múlva, remélhetőleg helyreállított autóval és lelkesedéssel.

Itt a szezon hajrája! Szinte fel sem eszmélhettünk a szendrői meccs után, már itt is van a nyakunkon a Vác Rali. Imi nevében nem nagyon nyilatkozhatok, de nekem az elmúlt hónapom mozgalmasan telt: nyaraltattunk két rokongyereket, aztán jártam legénybúcsún, most értem haza nászútról, szóval különösen rövidnek tűnt ez a szűk hónapnyi szünet. Alig csengtek le az előbb felvázolt események, már jött is az átvételi idős nevezési lista, ami csalhatatlanul jelzi, hogy már csak pár nap van hátra a rajtig.

Először is a helyszínről néhány szót: A váci futam az idei év újdonsága, itt nem nagyon rendeztek még túraversenyt - legalábbis ebben az időszámításban. Tavaly az SRT kupa egyik futama volt itt, ami annyira komoly, színvonalas eseménynek bizonyult, hogy idén helyet kapott a mi versenynaptárunkban is.
A két gyorsasági szakasz így aztán teljesen új lesz a mezőny döntő többségének. Emellett kedveskedtek nekünk - vagy sokkal inkább a nézőknek - egy Tesco-parkolós prológgal is, de szerintem nem arra fogjuk a fő hangsúlyt helyezni, hanem az igazi pályákra. A 7,3 km-es Gombás-Sejce már szerepelt ugyan a tavalyi repertoárban, de a 12,7 km-es Nagymaros-Kóspallag-Márianosztra legfeljebb a magyar rali hőskorában fogadott versenyautókat. Ebből talán sikerülhet előnyt kovácsolnunk, hiszen eddig gyakran kellett a nulláról feldolgoznunk egy-egy pályát akkor, amikor a kategóriatársak már majdnem kész itinerrel és jelentős versenytapasztalattal érkeztek. Most viszont ha sikerülne elég jó itinert írnunk, azzal sokat nyerhetnénk.

Ha már a kategóriatársaknál tartunk: Nagyon hasonlít az N/1 összetétele a legutóbbira, egyedül Romanovits Árpád marad távol, viszont cserébe a Szendrőn még előfutóként induló Magyar Bence már a mezőnyben jön a kupás Swifttel. Az ismert arcok között pedig elég hasonlóak lehetnek az elvárásaink is: Répáékhoz minél közelebb férkőznünk, a Magyar Suzuki kupásoknak pedig nem nagyon hagyni, hogy helyzetbe kerüljenek velünk szemben. Persze technikai sportról beszélünk, így bármi megkavarhatja az erőviszonyokat, de a feladat ránk eső részét igyekszünk becsületesen elvégezni.

A teljes mezőny körülbelül száz párosból áll a nevezési lista szerint, ráadásul az SRT kupa mezőnye is csatlakozik hozzánk, így durván 150 autót láthat, aki a hétvégén arra jár. Pár a mi szemszögünkből nézve érdekes infót még megosztok: az A/2-ben ezúttal szintén öten lesznek: Madariék, Antalffyék és György Tamásék nyilván komolyan bejelentkeztek az idei bajnoki címre, de lesz ott Felicia is és Tajtiék Ladája sem marad el. Jönnek a palóc srácok a Mitsubishivel az SRT mezőnyében, de a legnagyobb meglepetést egy másik mitsubishis srác okozta nekünk: Nyilas András, aki legutóbb még a Yarissal ment, bő két éve pedig a mi fekete-sárga Suzukinkkal! Hogy mire lesz képes a Lancerral, és hogy is alakult egyáltalán ez a történet, az majd kiderül.

Az autó szerencsére nem okozott sok fejfájást: Szendrőt derekasan végigbírta, úgyhogy nem nagyon lenne értelme komolyan hozzányúlni. Megkapja az ilyenkor esedékes átvizsgálást, aztán csak a legfrissebb matricák és az aktuális rajtszám jelent némi változást rajta. Továbbá a két első gumit cseréljük le a keményebb összetételűre, ezzel tisztelegve a hosszú szakasznak és a kánikulának.

A szervizhátteret megint a Barna Rally Team-mel karöltve igyekszünk megoldani, de legalábbis a logisztikai részében szükségünk lesz a segítségükre. Sajnos a reggeli rajtot és a szervizparkot ismét elég távol alakították ki, így kétszemélyes ralicsapatként nehéz dolgunk lenne. Most a Barna csapatból nem Krisztiánék indulnak, hanem előfutóként megy Dr. Tornyai Richárd a színeikben, tehát ő lesz a csapattársunk.

Mivel Budapest-környékinek számít ez a viadal, a szállást nálunk oldjuk meg, a 16. kerületben. Innen elég könnyen eljuthatunk Vácra mindkét nap, szóval nem lenne értelme odaköltözni. Imi jön már pénteken, este még pár utolsós imítást elvégzünk az autón, aztán szombaton már kora reggel indulunk Vácra és elkezdjük a pályák kiismerését. És ha már szóba került a verseny közelsége: elkezdem ültetni a bogarat a kollégák fülébe is, hátha kedvet kapnak és lesz egy jó kis szurkolótáborunk!

Száz szónak is egy a vége: mi már készülünk, remélem, hasonlóan lelkesen tudok majd írni a verseny után is!

 Végére értünk a Szendrő-környéki meccsnek, és egészen jó hírekkel szolgálhatok: Sikerült megkaparintanunk a kategória második helyét!

Hasonló történt már velünk korábban is, de van egy hatalmas különbség: ezúttal igazi küzdelemben, végig versenyképes ellenfelek közt, a pályákon nyújtott teljesítményünk alapján fogtunk pozíciót és tartottuk meg egészen a verseny végéig!

De nézzük meg, hogyan is történt mindez:

Szombaton elég borongós napra ébredtünk, a napok óta változó intenzitású, de folyamatos eső nem nagyon akart elállni egész nap. Ennek megfelelően a pályabejárást is vizes utakon intéztük, amire eddig nem nagyon volt példa pályafutásunk során. A körülményekhez képest azért egész becsületesen elvégeztük a napi feladatunkat, mindkét szakaszon tudtunk menni ötször, így a nulláról is egészen részletes itinert hoztunk össze - bár általában csak a verseny alatt derül ki, hogy mennyire stimmel az, amit felírtunk.

Az esti parc fermé-t érdekes módon nem Szendrőn, hanem Hídvégardó belterületén alakították ki. Szóval még szombat este el kellett vinni oda a versenyautót és a másnap reggelre jó választásnak tűnő gumikkal felszerelve beparkolni vele a Gedeon-kúria udvarára. Ez nem tűnt olyan egyszerűnek, végül Imi az elöl esőgumi, hátul Yokohama kombináció mellett döntött.

Vasárnap reggel aztán úgy tűnt, mégsem ez lesz az ideális választás, mivel az eső egész éjjel nem esett. Szerencsére a Barna Rally Team ismét segítségünkre volt, fel is vittek bennünket Hídvégardóba a rajthoz (mi a Hyundai-al csak a szendrői szervizparkig mentünk, hogy az első kör után ott várjon bennünket az ellátmány), és egy elég gyors kerékcserében is partnerek voltak, így 5-10 perc múlva már szárazra való szettel álltunk a rajtnál.

Az első körben először a Hídvégardó - Viszló pályát kellett leküzdenünk. Az itiner egészen pontosnak bizonyult, viszont meglepett a rengeteg levágott kanyar, kijárt padkával és az útra hordott földdel, kaviccsal. Imi pedig úgy gondolta, jobb lesz nekünk is a padkán menni, a taktika pedig egész jól működött. Bár a szakasz végén megint esett - ez pedig kicsit megzavarta a koncentrációnkat -, sikerült egészen közel maradnunk a kategóriát vezető Tóth "Répa" - Juhász "Juice" kettőshöz. Simon Bálinték a kupás Suzukival pár másodperccel mögöttünk végeztek, Aczél András és Romanovits Árpád pedig tisztes távolságban. Aztán hasonló volt a tendencia a második szakaszon is, de ott nekünk sikerült nyernünk! Ez kicsit talán váratlanul jött, mert a rajt előtt több mint egy órát álltunk egy baleset miatt: az egyik Honda tört össze, a legénység is megsérült, aztán amíg a mentő őket látta el és szállította kórházba, addig nem rajtolhattunk. Időközben a pálya felszáradt, aztán valahogy úgy alakult, hogy adtunk pár másodpercet Répáéknak.

A második körre már szinte nyoma sem volt a tegnapi esőnek, Imi pedig elég jó ritmust kapott el Viszlón, így mindjárt javítottunk is pár másodpercet az előző időnkhöz képest. A levágásokat is tökélyre fejlesztette, tehát a belső kerék ment az út mellett a földön, a külső pedig a pálya szinte egyetlen tiszta nyomvonalában. Bár nyernünk nem sikerült, a verseny felénél még mindig tíz másodpercen belül voltunk a vezető pároshoz képest. Aztán Rakacán kicsit túl óvatosra sikerült ez a kör, így a lemaradásunk már komolyabb lett, ráadásul itt Simon Bálinték is megvertek bennünket - szerencsére nem olyan sokkal, hogy a második pozíciónkat veszélyeztessék.

Az utolsó körön a második hely megtartása volt a célunk. Viszlón futottunk egy egész becsületeset, Rakacán pedig a napi legjobb időnk jött össze, így aztán sikeresen megvédtük az ezüstös helyet. Ami a legfontosabb: egészen vállalható lemaradással végeztünk Répáék mögött, érezhetően ez volt az eddigi legerősebb teljesítményünk. Mögöttünk nagyjából ugyanez volt a helyzet, Bálinték hasonló lemaradást gyűjtöttek össze, a hat szakaszból ugyanúgy egyszer kerültek elénk és egyszer maradtak le komolyabban. Mivel ők mindezt magyar, Kupás Suzukival vitték véghez, nekik is jár az elismerés! Szerencsésen célba érkezett a kategóriánk másik két párosa is:a látszólag még mindig tapogatózó Romanovits Árpád negyedik lett, majd  Aczél Andrásék zárták a sort, akik az ózdi esés után most óvatosan, fokról fokra gyorsulva szokják a sportágat. Az időeredmények náluk még nem az igaziak, de mióta versenyzünk, tudom, hogy mekkora meló van abban is, hogy legalább utolsó előttiek legyünk. Nagyjából tavaly év elején jártunk mi hasonló cipőben, szóval nem kizárt, hogy fogunk még velük is meccselni!

És még egy fontos momentum: az autó egy nyikkanás nélkül teljesítette a távot, pár egyáltalán nem létfontosságú csavart kellett párszor meghúzni, illetve arra kellett ügyelnünk, hogy ne legyen nagyon kevés benzin a tankban. Ha ezek teljesültek, máris vígan szaladt a pályákon.

Az A/2-ben Madari Imre Suzukija volt a leggyorsabb, majd a Bencs testvérek és Tajti Árpád - ezúttal fia navigálásával - következett. Barna Krisztiánék végigküzdötték a versenyt technikai zűrökkel, Antalffyék pedig gyakorlatilag egy métert sem tudtak versenyezni, az első rajtban adta meg magát a hajtáslánc.

Következik Vác, augusztus végén. Remélem, hasonló élményekről számolhatok be majd akkor is.

 Nem is kellett sokáig várni, már meg is jelent a nevezési lista!

Kezdeném a mi kategóriánkkal: Öten szereplünk a névsorban. (illetve tízen, de ugyebár kettesével ülünk az autókban...) Az ellenfelek közül ketten jönnek GTi-vel, egyikük az ózdi győztes Tóth Ádám - Juhász Péter alias Répa-Juice kettős, másikuk pedig Aczél András és Vígh Richárd. A másik két páros a Suzuki Kupában indul, Simon Bálinték ellen már küzdöttünk pár versenyen, Romanovits Árpád pedig tavaly mutatkozott be ugyanott, de úgy tűnt, inkább csak ismerkedik a szituációval. Szóval a dobogó elvileg stabil, taktikus autózással elérhető, ha csak nem isznak vért a kupás srácok.

Az A/2-ben hatan várhatóak: Antalffy Gyuriék, Barna Krisztián és Madari Imre Suzukival, két Skoda Favorit (Bencs Zoltán - Bencs Gábor és Czakó József - Orbán Ádám), valamint Tajti Árpádék Ladával. Hogy köztük hova férnénk be? Ezt megjósolni sem tudom, a Skodás párosokkal például még nem sikerült összemérni magunkat, a Suzukik legénysége azonban elég komoly szinten űzi a sportot és a kocsik is igencsak máshogy szólnak, mint a mi szériakivitelű autónk. Ráadásul Tajtiék is bevethettek valami komoly fejlesztést. Volt is szó náluk új motorról, aztán az utóbbi időkben igen jó időket autóznak, a Lada pedig olyan hangos lett, hogy a Suzukiban ülve, sisakban is lehet hallani az alapjáratát.

Az N/3-ban Szemánék álma teljesül: ismét lesz kivel küzdeniük a pozíciókért! Végre ismét nevezett a Hidegkuti - Kőhegyi kettős az Opel Astra GSi-vel, plusz a zöld Clio is indul.

A mezőny elejével annyira nem vagyunk szoros kapcsolatban, eléggé más napirend szerint telik a versenyhétvégénk, így inkább csak az összefoglalókból, a rajtlistákból és egyéb közvetett módon vannak ismerős arcok, nevek, autók. Így elsőre az viszont feltűnt, hogy a felvidéki srácok a Mitsubishivel ezúttal nem jönnek. Ez azért is kár, mert Mikszáth-novellát megszégyenítő ízes palóc történet szokott kerekedni minden versenyükből, és most egy novellával szegényebbek leszünk...

A napokban még meg kell próbálnunk minél inkább ráhangolódni a pályákra, megtervezni a szombati időbeosztást (hogy a nap folyamán jusson időnk a pályák felírására és az időponthoz kötött feladatokra is, lehetőleg minél kevesebb fölösleges autózással), és persze folyamatosan figyelni a meteorológiai előrejelzéseket is, mert esőre is számíthatunk.

Úgy néz ki, unatkozni nem fogunk, remélem, a pálya mellé kilátogatók sem!

Bő két hónap telt el a legutóbbi szereplésünk óta. Azóta éljük a kis civil életünket, a versenyek szempontjából nyári szüneten vagyunk.

A ralitúra háza táján egyébként nincs ekkora nyugi, lebonyolították a szezon két murvás futamát - a tavalyi évhez hasonlóan ismét nélkülünk.
Valószínűleg az extra igénybevétel és a pluszköltségek miatt, de kategóriánk minden résztvevője hasonlóan döntött: egy darab N/1-es autót sem láthattak a szurkolók Veszprém és Szombathely környékén. A régi ismerősök közül azért páran szerencsét próbáltak: Az A/2 kategóriában Antalffy Gyuriék nyertek mindkét alkalommal, az N/3-ban pedig Szemán Sanyiék küzdöttek a legeredményesebben - bár inkább csak önmaguk és az óra ellen, mivel egyedül képviselték a kategóriát. A viszontagságos versenykilométerek és a két célba érkezés azonban jól jöhet nekik az év végi elszámoláskor.

Az ózdi futam után megérkezett a Premier videóstúdió összeállítása, amelynek segítségével végre kicsit kívülről is láthattuk magunkat. Ebből az összeállításból és saját felvételeinkből jött össze a következő videó:

Mint a felvételből is látszik, az autó a nap végére is egészen üzemképes maradt, az újabb bevetésig csak pár apróságot kell megnézni, elvégezni rajta. Ezeket Imi már intézi.

És akkor ideje az előttünk levő feladatra koncentrálni: Július 30-31-én Szendrő Rali! Tavaly a szezonzáró futam volt Szendrőn. Még szakaszt is nyertünk, harmadikok lettünk, kaptunk szép kupát - miközben a verseny jelentős részét vészvillogózva, hibás üzemanyagszivattyúval tettük meg, az is csoda volt, hogy egyáltalán eljutottunk a célba. Akkor az Edelény - Ládbesenyő - Abod - Galvács - Szendrő úton jelölték ki a két nem túl technikás, ellenben igencsak tempós pályát.

Az idei verseny inkább csak nevében emlékeztet a tavalyira. Változott az időpont, így nem az októberi hűvösre, hanem a nyár közepén várható kánikulára, esetleg heves zivatarokra kell felkészülnünk - főleg gumival. A pályák pedig teljesen másképp alakulnak: Hídvégardó-Viszló és Meszes-Rakaca lesz a repertoárban. A rutinosabbak szinte hazatérnek ezekre az utakra, nekünk viszont ismét üres füzetbe kell jegyzetelnünk. Pár belső felvételt már találtam ezekről a szakaszokról ugyanebben az irányban, amelyek szerint a nagyon szűk és lassú szerpentinek annyira nem jellemzőek, inkább a tempós fordulók, amelyeket pár igazán bátorságpróbás rész is színesít.

A szervezők egyébként egy elég érdekes megoldással kedveskedtek nekünk: a szombat esti parc fermét-t (tehát a zárt parkolót, ahova szombaton beállunk, hogy onnan már csak vasárnap reggel, a verseny rajtja előtt vegyük elő az autót) elköltöztették Hídvégardóba. Így kétségkívül megspórolnak nekünk jó pár kilométer vasárnap reggeli zötykölődést a forgalomban, de mivel a szerviz és a cél jó 30 kilométerrel délebbre, Szendrőn lesz, extra logisztikai kihívást jelent, hogy mindenhol ott lehessünk. Ha minden jól megy, Barna Krisztiánék is indulnak, aztán össze tudunk fogni, ezenkívül Imi hoz néhány otthoni cimborát is, ráadásul a versenyautót ezúttal a kutyával vontatja. Így két utcai autónk és pár segítő kéz is lesz a hétvégére, szóval megoldjuk valahogy.

A mezőnyről egyelőre nehéz érdemben nyilatkozni, hiszen nem tudhatjuk, ki nevez a csoportunkban. Ha teljes lesz a korábbi futamokon összeállt névsor, akkor ismét a dobogó lehet a reális cél. A két kocka Gti-vel elég komoly tempót autóznak, hozzájuk képest lőtávolságon belül maradni is szép teljesítmény lenne, korai még az ő legyűrésükről fogadkoznunk. Aczél András még mindig fekete ló, Ózdon ugyanis már az első szakaszon, a halálkanyarban meghempergette a Suzukit. Összesen egy videó készült róla az esés előtt, abból pedig messzemenő következtetéseket nem nagyon vonhatunk le.
A Suzuki kupa mezőnye is elég közel van hozzánk, de velük szemben nekünk van pár másodperc előnyünk. Ha viszont kicsit elalszunk, mindjárt a nyakunkon vannak. Azért illene nem megtenni nekik ezt a szívességet.

A további információk lassacskán szivárognak versennyel kapcsolatban, ha említésre méltó esemény lesz, mindenképpen naplózom!